A tapasztalatlanság egy bizonyos kor felett teljesen lenulláza az esélyeket egy párkapcsolatra?

Először is ne általánosítsunk! 30 év felett leltem először párra és az ok az volt, hogy nem azoknak kellettem akik nekem kellettem volna, akiknek kellettem volna azok nekem nem tetszettek. Nem volt nekem komolyabb defektem csak sajnos nem voltam jó helyen jó időben, nem volt szerencsém közös vonzalmat találni. Barátnőm megértő volt, nem ítélkezett csak furcsállta, mert nem vagyok az a tipikus lúzer, anyámasszony katonája. A stigmatizálások miatt féltem bárkivel megosztani azt, hogy teljesen tapasztalatlan vagyok, sajnos emiatt nem egy beszélgetésem ért véget mikor neten ismerkedtem. Nos nekem a barátnőm előtt is volt kalandom, teljesen ösztönösen jött minden és a csaj szerint életében nem csókolózott még ilyen jól, mint velem és ez az első komolyabb csókolózásom volt. A többi is ment rendesen. Ennyit arról a téves legendáról, hogy aki szűz az béna lesz. Párkapcsolatnál ugyanez, semmi probléma nem adódott abból, hogy nem tini koromban kezdtem. A semmiért paráztam ennyit. Az első szexuális élményem is azért működött jól, mert arra fókuszáltam, hogy jó legyen kettőnknek és lehet nem leszek lepedőakrobata megteszek mindent, hogy kellemes esténk legyen. Párkapcsolathoz is így állok hozzá közös boldogulás, közös építkezés, közös célok, egymás életünk jobbá tétele adja a párkapcsolat esszenciáját és mivel erre törekszem valszeg ez az ami miatt működőképes kettőnk között.

Emberek ne stigmatizáljátok a tapasztalatlanságot, ne gondoljatok egyből arra, hogy biztos vmi probléma van vele, főként úgy, hogy nem ismeritek! Eszméletlen nagy szorongás volt bennem ezek miatt. Tessék egyenrangúan kezelni mindenkit és ne bántsatok senkit!