A tapasztalatlanság egy bizonyos kor felett teljesen lenulláza az esélyeket egy párkapcsolatra?

Elméletben valóban sok különféle oka lehet, gyakorlatban ha végiggondolok a különféle ismerőseimen, akiknek 25 éves korára még soha nem volt párkapcsolata, közülük kb. 70 % elég zűrös (az a kategória, akikről teljes mértékben érted, hogy miért nem jött nekik össze), a maradékból mondjuk 10-15 % teljes mértékben az egyedüllét mellett döntött, 10-15 % pedig akiről senki nem érti, miért alakult neki így.

De amúgy hál istennek az ismerkedés nem állásinterjúval kezdődik (akivel mégis, attól menekülj...). És mivel ilyen korban az emberek nagy többsége túl van az első párkapcsolatán, ha megvannak a szokványos emberi készségeid és összességében normálisnak tűnsz, akkor senki nem gondolja rólad, hogy még nem volt párkapcsolatod.

Szerintem elég sokrétű a kérdés. Alapvetően nem gondolnám azt, hogy minden esetben, minden általa preferált neműnél lenullázza az esélyeket, de nagyon nem mindegy, hogy a tapasztalatlan fél hogyan kezeli az ismerkedést vagy az első kapcsolatát, illetve a másik fél milyen személyiség.

Amit tudnék javasolni, az az, hogy ne úgy fogd fel a társkeresést, hogy meg kell felelni a másiknak, mint egy állásinterjún és hogy el kell adni magad görcsösen. Pont ezért tök fölösleges mélyremenően beszélni az előzetes tapasztalataidról - ha odajuttok az ismerkedésben, 2 mondattal el lehet intézni, hogyha még mondjuk csók vagy szex terén sincs az embernek tapasztalata. Az erőltetett, esszészerű kínos magyarázkodás inkább taszító, olyan "magyarázom a szegény bizonyítványom / baromi frusztrál az, hogy még nincs senkim" szagúnak tűnik, és lehet olyan érzete, hogy már görcsösen próbálsz párkapcsolatot találni, és nem is a másik személye igazán fontos, hanem az, hogy végre lesz nőm /pasim.

Meg azért nem mindegy, mennyire tűnik az illető olyan kis gyámolítandónak, akit tanítgatni kell, vagy aki láthatóan meglett emberként a tiniszerelmet/kapcsolatot várja az első kapcsolatától, amikor azért érezheti / érezhetné, hogy egy korban hozzá illő embernek, aki érettebb és tapasztaltabb, már ez nem pálya. Tanulj a környezetedben levő párkapcsolatokból, olvass pshzichológiai írásokat, nézz körbe gyk-n családi kapcsolatok és felnőtt párkapcsolatok kategóriában a párkapcsolati problémák / együttélés témakörökben, akkor látod, hogy a korban hozzádillő emberek hogyan élnek párkapcsolatban, ha mondjuk baráti köröd nincs, akiket meg tudsz figyelni. Annál kiábrándítóbb nincs, amikor egy javakorabeli embert kell szexuálisan felvilágosítani, együttélés szabályaira tanítani, olyan alapdolgokra felhívni a figyelmét, hogy pl. komoly párkapcsolatban együttélésnél illik szólni a másiknak, hova megyünk és mikor jövünk haza; nem bámuljuk kocsányon lógó szemmel a nekünk tetsző embereket... ugyanígy, egy korban hozzád illő embertől már nem lehet azt elvárni, hogy a párkapcsolat neki azt jelentse, hogy még pár évig összejárogatunk és elvagyunk, mint a befőtt, mert jaj, még ki akarom élvezni, együttélés és házasság majd csak 7-8 év múlva, vagy épp nem kell / érdemes / jó ragacsként csüngeni a másikon a szabadidő minden percében; nem mindenki akar a nap minden szakaszában többször dugni; nem mindenki akar a párkapcsolat hevében tinis őrültségeket csinálni randikon. Nem azt mondom, hogy így nem viselkedik egy olyan ember sem, akinek van párkapcsolati tapasztalata, de azért tud jellemző lenni olyanra, nem is kicsit, akinek egyáltalán nincs. Ugyanagy pl. szexuális téren jellemző tud az lenni, hogy vagy ráfüggött a pornóra az illető, urambocsá a prostikra, és olyan elvárásai vannak az ágyban, amikor ő a pornós impulzusok miatt lájtosnak és a szex velejárójának hisz, pedig nem azok, és a másik nem akarja, illetve aki rendszeresen prostizik, az hozzászokik ahhoz, hogy azt csinálják az ágyban, amit ő mond, és kész, és hogy a másik élvezete nem fontos... meg van a teljesen szélsőségesen rossz eset is, amikor fadarabként fekszik vagy nem csinál semmit, és azt várja, a másik teperje le vagy tanítsa meg mindenre az első érintéstől kezdve a szexben.

Az más kérdés, hogy van olyan kényelmes ember is, aki megtudja, hogy neki te lennél az első, azonnal dobbant, mert már fél attól előre, hoghy tanítgatni kell, akkor is, ha nem, vagy keveset.

A lenullázás azért erős túlzás, de az mindenképpen igaz, hogy aki abszolút tapasztalatlan, a idő elrőehaladtával egyre inkább a 0 felé közelít annak az esélye, hogy valaha is lesz normális, tartós kapcsolata.

Azt mondom ,hogy az alkalmi, egyéjszakás kaland szinte bárkinek összejöhet, ha kellően nyitott és nem kizárólag a 4 fal között tölti minden idejét.

Soka núgy vannak, hogy jóval később, idősebb korukra "érnek" meg, tudják rendberakni magukat annyira mentálisan ,hogy viszonylag nyugodtabban, leazábban tudjanak ismerkedni. Valaki pedig soha nem jut el ide.

Az, hogy alapból ki mennyire szociális egyén, egyébként még nem is annyira mérvadó.

Saját magam példáján tudom ezt igazolni. Alapból eléggé introvertált típus vagyok, ennek ellenére van rengeteg ismerősöm, haverom, barátom és ez mindig is így volt. Viszont a nőket seoha nem érdekeltem és pont emiatt nem is "tanultam" meg, hogyan is kellene normálisan ismerkedni. Hiába jártam el én otthonról már 14-15 éves korom óta, hétvégente bulizni, kocsmázni, haverokkal lógni, valahogy engem soha nem vettek észre a csajok, én soha nem volt érdekes számukra. Persze szerettem otthon is lenni, kockulni, de a hétvégék mindig a társasági életről szóltak és szólnak most is. Hiába. Semmit nem jelent a dolog. Valaki érdekes és vonzó személy valaki pedig nem. Azóta sajnos a külsőm is eléggé leromlott, ami ellen semmit nem tudok tenni, viszont régebben 10-15 éve még egyáltalán nem néztem ki rosszul, mégsem kellettem senkinek, kivéve egy lánynak. Vele ösze is jöttem hosszabb távú kapcsolatra, de mióta ennek vége, szinte semmit nem tudok felmutatni.

Szóval nem feltétlen csak a tapasztalatlanság vezethet oda, hogy valakinek lenullázódnak az esélyei a párkacpsolatra. Én már nem látok rá reális lehetőséget, hogy valah is lesz még valakim, szóval fel is adtam végleg a dolgot. Pedig elvileg van tapasztalatom is...

Szerintem is egyre kevesebb az esély, főleg így 30 felett.

Tinikorban kell megélni az első kapcsolatokat, mert akkor még nem ciki a bénázás, meg az még annyira könnyelmű ott minden tiniként.

Felnőttként azért nagyon komoly a párkapcsolat, sok tapasztalatra van szükség, mert akinek még nem volt az nem tudja jól működtetni.