Akinek 36 éves koráig még nem volt párkapcsolata, és teljesen tapasztalatlan, annak már elvileg túl késő, és felesleges megpróbálkoznia az ismerkedéssel?

Minden korszaknak megvan a maga sajátossága. Az első csókon, az első randevún vagy szexuális együttléten az ember jó esetben 17-18 évesen, vagy valamivel később (sokan még ennél is korábban) esik túl. Huszon éves korunkban tovább tanulunk, tervezzük a karrierünket, huszon-harminc éves korunkban már családot alapítunk, és saját egzisztenciát alakítunk ki magunknak, 40 éves korunkban pedig a legtöbben a karrierünkre összpontosítunk, 50 éves korunkban pedig még inkább, mert félünk, hogy a fiatalabbak esetleg átvehetik a helyünket. Nem szeretem a sablonozást, de az életben ez valahogy így szokott kinézni. Sokszor úgy érzem, hogy ha 36 évesen a párkapcsolat (és minden, ami ezzel együtt jár) még kimaradt az életemből, akkor már le is késtem róla, és teljesen felesleges még a gondolatával is foglalkoznom (ami rosszul kezdődik, az rosszul folytatódik, és rosszul is végződik/ami nem megy, azt teljesen felesleges erőltetni). Valahogy így szoktam ezekről gondolkodni. Rosszul gondolkodok? Józan tanácsot szeretnék kérni tőletek - és még mielőtt különféle jelzőket kapok - egyáltalán nem az önsajnáltatás motivált, amikor megírtam a kérdést.