Léteznek tipikus agglegények, magányos farkasok?

Ehhez nagyon kemenynek kell azert lenni. Mert elfogynak a baratok a csaladtagok egy ido utan (ki csalad miatt ki mas miatt) es egy ilyen maganyos farkas mindig maganyos lesz a vegen.

En 31 vagyok, maganyos egyedul de foggal korommel kuzdok :D

Van. Nagybátyám is ilyen. Sose volt nője és nem is akar, már 53 éves.

Van egy jó barátom is, 48, Neki kb 20 éve volt egy kapcsolata és ennyi. Sok barátja sincsen. Ő elvan otthon egyedül is. Közbe jön velem barátokhoz, de arra is alig lehet rávenni.

N31

Léteznek, ismerek ilyeneket. Bár, nincsenek sokan.

Most meg már én is hasonló vagyok. Volt több komolyabb kapcsolatom, lazább is, de 30 éves koromra eljutottam oda, hogy köszönöm, de nem kérek az egészből. Egyszerűen undorító, amit a társkeresésben és kapcsolatokban látok. Most is lenne olyan, akivel szexelhetnék, de egyszerűen nincs hozzá gyomrom.

Igen, két ilyen barátunk is volt. Mindenük megvolt, jól fizető állás, lakás, jól is néztek ki. Az egyik nagybátyám is ilyen volt.

N

Mire gondolsz konkrétan, mert ez a kérdés elég sok kategóriát felölelhet ha belegondolunk.

- Egyrészt vannak azok a férfiak akik NAGYON könnyen ismerkednek, jól nézek ki, van pénzük, menő autó, ruhák, karrier, pozíció, társadalmilag is elismertek stb., de nem nősülnek meg soha, nem alapítanak családot, viszont minden héten (vagy akár nap) más-más nőt, jellemzően jól kinéző és fiatalabb csajokat fektetnek meg.

- Másrészt van ugyanez a típus, aki viszont nem, vagy csak nagyon ritkán foglalkozik a nőkkel, néha egy-egy alkalmi kapcsolat, esetleg fizetős szolgáltatás. Ők inkább más dolgoknak élnek, karrier, tudomány-kutatás.

- Aztán van a harmadik kategória, akik abbn különböznek az elsőtől, hogy a külsejük és esetleg társadalmi elismertségük nincs meg, viszont pénzük, tudásuk igen. Ők csak akarnának olyan életet élni, mint az elsők, de nem tudnak.

- Az ő másik típusuk az aki nem is akar nőket, csak éli az életét a maga világában. De anyagilag, karrier szempontjából sikeres.

- Van az a kategória akik szintén azt csinálják mint az elsők, csak éppen nekik nincs meg a státusz, karrier, tudást, pénz kombó. Ők csak addig tudják ezt megcsinálni, amíg fiatalok és jól néznek ki. Tipikusan azok az emberek akik miután átlépnek egy bizonyos kort, a külsejük elkezd romlani, hoppon maradnak és alja munkákból tengődnek majd idősebb korukra, vagy ülnek a kocsmákban.

- Aztán vannak azok, akinek se külseje, se társadalmi státusza, se pénze, vagyona nincs, hanem abszolút kitaszítottként élnek. Jellemzően alja munkát végezve (vagy még azt sem), szülőkkel élve. Ők az incelek többnyire.

Közülök lehetnek olyanok is akiknek az esze/pénze mondjuk megvan, de a többi dolog hiányzik (külső, szociális érzék).

Nagyjából ennyi jutott eszembe, lehet még vannak kategóriák, de szerintem valahol mindegyik a magányos farkas/agglegény típusba sorolható.

44 éves férfi vagyok. Voltak több évig tartó kapcsolataim, de lassan rá kellett jönnöm, hogy bár sok öröm is van a nőkkel való közös életben, hosszú távon jobban szeretek egyedül lenni. Talán csak azért van ez, mert nem fogtam ki olyan nőket, akik hozzám hasonlóan jól elvannak a saját világukban is, és mert kicsit szokatlan az egész életvitelem. Míg a nők jellemzően szeretik a klasszikus, esténként otthon tévénézős, vacsorázós, normális ritmusú életet, nálam nem ritka, hogy éjfél körül kiülök egy hegytetőre gondolkodni vagy csak nézni a csillagokat, vagy épp napokig elvagyok valami hobbimmal úgy, hogy teljesen összevissza alszom. Szeretem a spontán, váratlan, meglepő szituációkat, azt az érzést, hogy bármi lehet holnap. Ezek a tulajdonságaim nem igazán összeegyeztethetők a tipikus női vágyakkal, a rendszerességgel, a betáblázott élettel, a családdal.

Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg egyedül fogok majd meghalni, de addig is igyekszem megélni az élet adta örömöket, kihasználni, hogy nem kell megfelelnem másoknak, szabad vagyok, és annak a lehetőségét sem zártam ki, hogy talán egyszer megismerek egy olyan nőt is, akit vonz ez az életforma.