Mikor és miért “engedted el” az aktív társkeresést?

10 éve. Merőadta idő és energia pocsékolás volt az egész a semmire. Azóta kiegyensúlyozott az életem. Ezen nem is fogok már változtatni.

N

Tavaly június végén kezdtem a neten próbálkozni, mert élőben nincsenek ismerkedési lehetőségeim, és szerintem lassan elengedem, mert így nem megy.

Nem Budapesten, még csak nem is Pest megyében élek, itt sokkal kevesebben vannak regisztrálva, egy-egy szimpatikus jelölt és köztem általában akkora a távolság, ami néhány alkalommal ugyan belefér, de kicsit is hosszabb távra erre berendezkedni nem opció, az pedig szintén nem, hogy emiatt gyorsan beleugorjunk egy összeköltözésbe.

Ez azonban a kisebb probléma, a nagyobb az, hogy akikkel találkoztunk, egészen rendben voltak számomra mindenféle szempontból, épp "csak" a vonzalom, a kémia nem volt meg. Ezzel nem lehet mit kezdeni, nem lehet erőltetni, dolgozni rajta, kompromisszumot kötni. Mindegyik emiatt zárult le végül. Valami gond lehet a szűrőmmel, hogy rendre azokkal kezdek bele, akikkel ez lesz. Így azt hiszem, bölcsebb döntés nem erőltetni tovább, hanem elfogadni, hogy ez van, egyszerűen hülye voltam, hogy nem használtam ki aktívan azt az időszakot, amikor még lett volna lehetőségem élőben. Nekem szükségem lett volna valakire, aki felhívja rá a figyelmem, hogy nem szabad lazán hozzáállni a (pár)kapcsolatok alakulásához, sodródni "majd jön, ha jönnie kell" alapon, mert az a pár év hamar elszáll, és soha többé nem lesznek olyan lehetőségeim.

A neten csak választunk egy embert az étlapról. A valóságban lehet érezni, vagyis csak a valóságban lehet érezni azt a pluszt amitől pàrkapcsolat lesz. Viszont a net a mennyiségi felhozatalával tönkre is tette az egészet.

Én már negyvenes férfi vagyok, de 2020-óta felhagytam az egésszel. Igazából megtaláltam önmagam, nem futok felesleges köröket. Vidéken élek, van házam, autóm, vállalkozásom, kerek életem. Párkeresés terén a vidék hátrányos helyzetbe van, én költözni nem fogok, itt van a kiépített életem. Kalandozásokra, próbálkozásokra meg már nem vagyok vevő. Egy bejáratott életet már nem dobok el, nem fogok albérletetni, munkát keresni, majd szétköltözni, maj sorozat randizni, majd 90%-ban pofára esni stb.