Eddig minden férfi átvert akit szerettem, hogyan hihetnék újra az őszinte szerelemben? 24/l

Bátor dolog ezen az oldalon arról írni nőként, hogy te kapcsolaton kívül mert szexelni férfiakkal, mert szétszednek az olyanok aki irigykednek, hogy számukra nincsen kéznél egy punci. Ezt nem tudom szebben mondani, elég csak visszamenőleg elolvasni a kérdésre jött válaszokat.

De igazából én a helyedben azt tenném, hogy elkerülném az ismerkedés minden formáját ameddig mélyebben vagyok és nem érzem jól magam, vagy ilyen mély megbántásból fakadó ellenérzéseim vannak. Szóval szerintem alapból rossz úgy belevágni az ismerkedésbe, hogy harag, megbánás és közöny van benned. Azt nem írtad, hogy ez mióta van és mikor ért utoljára sérelem, de gyanítom, hogy annyira nem régen. Én nem gondolnám, hogy már nem lehetsz olyan amilyen szeretnél és innentől kezdve ne változnának ezek az érzések.

Nyilván, ha úgy érzed testileg van szükséged most épp valami viszonyra akkor egy ideig óráig elmegy, ha kavarsz valakivel de az sem a legjobb így, hogy benned mélyen ellenérzések vannak, hogy majd úgyis megbánt, megcsal és nem érdemes belé a hit, mert rossz vége lesz.

Kedves kérdező! A 12- es vagyok. Phd, humán tárgyból. Debrecen. Pontosan tudom, kik orvosok és jelzem, a felük emberi szutyok.

Attól, hogy az anatómián és neurológián nem elégtelent kaptál, nem vagy okos. Önimádó és telhetetlen vagy. EZ a valóság. A 12- es.

A bátyám 15-16 évesen jött össze az első barátnőjével, szerették egymást meg minden, de a csaj kb 22-23 éves korában dobbantott, mert hogy 'unalmas' a bátyám. Ez egyébként valamilyen szinten igaz is lehet, vannak hibái, kicsit önző is (bár melyik férfi nem az vmilyen szinten) de teljes elfogulatlansággal mondom - nyílván ezt nehéz elhinni -, hogy ettől függetlenül a leghűségesebb, az egyik legtisztaszívűbb ember akit valaha is ismertem. 5 évig tartott neki mire nagy nehezen talált egy értelmes, kedves és normális csajt. Addig kb 6-7 csajjal randizott, és kb mindegyik közölte, hogy 'most nem keresek komoly kapcsolatot', majd egy hónapra rá összejöttek ilyen... kitetovált, kultúrálatlan szakmunkás suttyókkal akiknek minden mondatában volt vmi káromkodás (a tetoválás és a szakmunkás lét persze nem tesz automatikusan suttyóvá, de érted miféle emberekre gondolok).

Szóval csak annyit akarok mondani - anélkül, hogy hibáztatnálak -, hogy nem lehet, hogy rosszul választottál? Nem lehet, hogy előre láthattad volna, hogy milyen kapcsolokba mész bele? Nem szabad feladnod, nem engedheted meg magadnak, hogy kiégj, és azt meg pláne nem javaslom, hogy érzelmek nélkül kefélgessél. Elemezd - de ne told túl - hogy te mit rontottál el (nem a kapcsolatban, hanem a választásban), és fogd fel: sok a szemét féreg, de legalább annyi kedves és hűséges ember is van. A lényeg, hogy különbséget tudjál tenni.

#16

Sajnálom, hogy ilyen történt veled. Sikerült már ezen tovább lépned? Az ilyesmi szerintem önerőből nem biztos, hogy teljesen feldolgozható. Voltál vele pszichológusnál?

"Az utolsó csalódás 2 hete ért"

Ez így nagyon friss, bár valószínűleg ezek az érzések amiről írsz már ez előtt is fennált, ha jól sejtem. De igazából ugyan azt tudom elmondani, az első amit meg kell tennünk egy párkapcsolat keresése előtt, hogy megpróbáljuk rendbe hozni magunkat. Itt most arra gondolok, hogy elég kiábrándultan állsz hozzá a kérdésed alapján, ami sajnálatos, de nem helyrehozhatatlan. A sérelem nem fog egyik pillanatról a másikra elmúlni.