Miért van az hogy ebben az országban csak nők nézik ismerkéskor milyen anyagi helyzetben van a férfi?

Hát ha ez így van, az elég lehangoló a férfiakra nézve. Milyen férfi az, aki össze akarja kötni az életét egy másik emberrel úgy, hogy nem vizsgálja meg minden szempontból, hogy ez jó döntés-e?

Szerintem felelőtlen.

Utolsónál a pont. Ha akarsz gyereket, akkor a nő jövedelme nagyon hosszú időre kiesik.

Egyébként meg nem csak a nők nézik az anyagi helyzetet. Vagy nem is inkább azt mondanám, hogy az anyagi helyzetet, hanem inkább azt, hogy szellemileg azonos szinten legyenek. Szerinted egy pénzügyi igazgató IQ-ban azonos szinten van egy takarítónővel?

Alkalmi kapcsolatra jó egy gazdag pasinak egy butácska, szegény lány. De ha feleséget keresnek, akkor azért ők is a saját körükből válogatnak.

Ha meg azt látod, hogy a vezérigazgatónak van egy háztartásbeli, butácska neje, akkor nézd meg mióta vannak együtt. Sok olyan házaspár van, akik ugyanonnan indultak, aztán a férfi karriert csinált, meggazdagodott, a nő meg megteremtette az ehhez szükséges családi hátteret, gyerekeket nevel, otthont teremt.

De ha egy gazdag pasi facér, akkor nem egy nincstelen kislánnyal tervezi az életét.

"Takarítónő,meg kasszás ábrándozik a gazdag fiatal jóképű pasiról,mikor ők alig tesznek hozzá valamit munkájukkal a társadalom működéséhez."

"Amúgy beszerzési manager vagyok egy multinál"

https://www.youtube.com/watch?v=XNbmXiltSAg&ab_channel=EpicS..

Engem az akaszt ki, hogy a férfiak miért NEM nézik. Ennyire nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, hogy nem érdekli őket, hogy magukhoz költöztetnek egy nincstelen, lusta embert, amíg a popsi meg a pofi rendben van?

Azèrt mert valakinek kevesebb a fizetèse, nem nincstelen ès lusta. Lehet annak a nőnek olyan szemèlyisège ami übereli a gazdagokèt. Egy tanárra se mondjuk hogy lusta ès haszontalan. Pedig nem keres sokat. Ha a kasszások nem lennènek akkor is elèg bajba lennènek az emberek. Nincs haszontalan munka. Ez igaz fèrfiakra is , meg nőkre is.

A fèrfiakra általában több nyomás nehezedik igen. Főleg családalapításnál. Ők keresik akkor a bevètel nagy rèszèt, mert a nő kiesik a munkából. Viszont helyette otthon talpal egèsz nap, nem alszik èjszakánkènt ès lehetne sorolni.

Nah, kezdődik a nemek f*szméregetése...:D

Maradjunk annyiban, hogy mindkét nemnek jót tenne, ha mindkét nem csekkolná a másikat anyagilag is, mielőtt komolyabban összefonják az életüket. Egyszerűen azért, mert a pénz az életünk része és aki ezen a tényen átsiklik, az felelőtlen.

Saját magam nevében tudok nyilatkozni.

Úgy nőttem fel, hogy mindenem megvolt, Budapest külvárosában nőttem fel kertes házban, felső középosztálybeli szülőkkel. Mindenki diplomás a családban, és mindenki jól keresett.

Amikor fiatalon ismerkedtem, EGYÁLTALÁN NEM ÉRDEKELT pénz. Összesen 3 kapcsolatom volt. Az elsőnél akkora csóró volt a srác, hogy buszjegyre sem volt pénze, folyton én mentem hozzá, és állandóan vittem kaját is, meg mindenféle rágcsát, csokit ajándékba. Engem nem zavart, őt igen. Ő volt az, aki elkezdte lehordani a sárga földig a családomat, mert szerinte diplomás, szellemi munkából élőként az alsóbb társadalmi osztályokat lopják meg, így lehet nekik magas fizetésük, tehát eljutottunk oda, hogy szerinte már én is erkölcsi nulla vagyok, mert ugyanezt az utat akarom bejárni.

A második párom rohadt gazdag családból származott (anyja konkrétan politikus, parlamenti képviselő), de egy tiszteletlen gyökér volt, volt, hogy ott voltam suli után (egyetemre jártunk együtt) egészen estig, és az orrom előtt zabált, miközben engem nem kínált semmivel. Vagy bementünk a Mekibe néha, és nem hívott meg semmire, pedig tudta, hogy nálam nincs pénz, és éhes vagyok. 1 hónap alatt kidobtam, ezek a vége felé voltak.

A harmadik párom olyan családból származik, hogy nem nélkülöztek, de minden hónapban 0-ra ment le a bankszámlájuk, és semmi megtakarításuk nem volt soha. Kolis egyetemistaként nem volt semmi pénze, mert a szülei alig tudtak neki adni, hónap végén üres kenyéren élt párszor. Nem érdekelt, és őt sem zavarta, hogy én gazdagabb háttérrel rendelkezem. Azóta lediplomáztunk, lett karrierünk, és közösen teremtettünk normális egzisztenciát. Kb. ugyanannyit keresünk, anyagi téren (is) egyenrangú partnerek vagyunk.

Szóval egyáltalán nem érzem magam anyagiasnak, pedig kicsit drága életvitelem van (nem tudok engedni abból, hogy minőségi ételt egyek, szeretem a luxus kozmetikumokat, sokszor vásárolok ruhát, stb.), de még gondolati szinten sem merült fel, hogy gazdag pasast kellene keresni, aki finanszírozná nekem ezeket a dolgokat.

Ha most ismerkednék, csak közvetetten érdekelne a pénz: Inkább azt várnám, hogy a párom ne legyen egy elrontott életű csődtömeg, aki 30 körüli felnőtt emberként semmire nem vitte. Ha okos és van benne minimális szorgalom, addigra már a szegény/ellehetetlenítő/bántalmazó családi hátteret is tudta legalább valamennyire kompenzálni. Annyi érdekel, hogy ne az legyen, hogy még 300 ezer nettót sem keres meg, de siránkozik + elveri a pénzét, és tőlem kunyerál, és garasoskodó senkinek hord el, ha nem adok neki. Ennyi.

Azt pedig megjegyezném, hogy elég sok bőr van a képeden, ha azt mondod, hogy egy takarító vagy kasszás nem végez társadalom számára hasznos munkát... Most akkor képzeld el, ha ezek nem lennének...

Én kutatóorvos vagyok, farmakovigilanciával foglalkozom, ami egyértelműen társadalmilag hasznosnak minősül. (Olyannyira, hogy akár odáig is elmerészkednék, hogy az emberek nagy része szerint egy gyógyszerbiztonsággal foglalkozó orvos társadalmilag hasznosabb, mint egy beszerzési manager.)

És igen, engem is érdekel a férfiak anyagi helyzete, több okból is. Részint nem szeretném, hogy valaki csak és kizárólag a pénzem miatt legyen velem, részint szeretném, ha az életstílusunk összeegyeztethető lenne. Nem szeretnék olyan társat, aki folyamatosan kritizálja a saját pénzemről hozott pénzügyi döntéseimet. Viszont a pénz önmagában édeskevés. Érdekel, de nem meghatározó. Sokkal nagyobb esélyét látom egy működő kapcsolatnak egy 200-300 ezret kereső egyetemi oktatóval, akivel hasonló céljaink és érdeklődési területeink vannak, mint egy hétszámjegyű összeget kereső burkolóval, aki egy felessel indítja a napot, és tévé előtti sörözéssel zárja. De ehhez az is kell, hogy ha a férfi jövedelme lényegesen alacsonyabb az enyémnél, ne akarja megváltoztatni az életszínvonalamat, ne sajnálja a pénzt, amit a lányom oktatására, egészséges ételekre vagy éppen kultúrára költök, ne tegyen megjegyzést arra, hogy van takarítónőm, vagy rendszeresen rendelek ételt.

Azt gondolom, hogy a potenciális partner anyagi helyzetet nem figyelembe venni felelőtlenség bármely nem esetén, csak az alapján döntést hozni pedig számomra visszatetsző.

"Engem az akaszt ki, hogy a férfiak miért NEM nézik. "

Igen, és egy részük kifejezetten nem akar magánál sikeresebb és/vagy jobban kereső nőt, mert gyenge az önbizalmuk és frusztrálja őket.

Meg egy fiatalkori kapcsolatban nem is tudni előre, ki fog jobban keresni. Pl. egy közeli rokon mérnök, felesége "csak" valami gazdasági főiskolát végzett, és most mégis sokkal jobban keres, mert egy nagy cégnél gazdasági igazgató.