A nőknek miért ilyen egyszerű a társkeresés, és ezáltal miért ilyen egyszerű az életük is? Mindig is így volt ez, vagy csak a 21. század jellemzője?

Nemtom, nekem nem a tarskereses teszi ki az eletemet, szoval nem gondolom, hogy az eletem ugy altalanossagban egyszeru lenne. Valoban konnyen talaltam altalaban part, de megjegyzem a jelenlegi parom is, aki ferfi, elottem nem voltak ilyen teren problemai.

De egyikunk eletenek sem a parkereses volt az eletunk kozponti temaja, attol meg, mert van parunk, bizonyos dolgok nem mennek konnyebben😄

Lehet lepontozni, 50-es pasiként, én nagyon sajnálom társkeresés szempontjából a mai fiatalokat, és már előre aggódom mi lesz a gyerekeimmel ha nagyok lesznek.

Az én időmben még bőven elég volt, hogy farmerben lesétáljal este a strandra, és lehetett ismerkedni. Senki sem azt nézte, milyen kocsid, mobilod van, milyen menő cuccokban vagy, és milyen koktélt fizetsz. És oda lehetett menni bárkihez, max. lett belőle egy haverság, és nem hajtottak el zaklatásért...

Most? Ahol lakom, az összes szomszédom szingli 25-35 éves csaj. Látszatra kedvesek, aranyosak, mégsem láttam náluk még (visszajáró) pasit. Évek óta egyedül élnek!

Miért? Mert a fogyasztói társadalom és a média elhitette velük, hogy szinglinek lenni jó, meg aztán nekik mindenből, és mindenkiből a legjobb jár, legyenek mindig trendik, drága ruha, telefon, smink, haj, stb.

A többség ezért nem talál párt magának, mert olyan magasan vannak az elvárásai, hogy azt senki sem tudja megugrani, aki meg igen, az top pasi, és nem fog pont mellettük lehorgonyozni.

Értem én, amit itt a csajok írnak, főleg a társkeresős tapasztalatok alapján: sok a kókler, nős, szexkereső, ígénytelen, stb. pasi. Ezeket ki lehet szúrni, lekoptatni, nem is itt van a baj.

Szóval, nem könnyű a nőknek sem a társkeresés. Hiába kapnak több száz levelet, ha abból egy sem tetszik. Egy igazi sármos, jólszituált pasi meg nem kódorog ilyen oldalakon, az élőben vadászik, mert így is talál.

Nem akarok prédikálni, de szerintem ez egyre rosszabb lesz, egyre távolodnak egymástól az emberek, egyre rövidebb ideig tartanak a kapcsolatok, egyre kevesebb a normális értékrendel bíró egyén.

Szerintem annak sincs rendben az értékrendje, akinek bajai vannak az elvárásokkal.

Az emberek hazugságra buzdítják egymást. Senki ne mondjon igazat. Titkoljunk mindet. Erre kéne kapcsolatot építeni. Szánalmas.

Nőknek másképp nehéz, mint a férfiaknak, mert ők kapnak érdeklődést, de hiába, ha olyanoktól, akik számukra nem vonzóak vagy nem tudnak viselkedni.

Amúgy igaza van a fentebb írónak, hogy a közösségi média nagyon torzítja az emberek elvárásait a társkeresésben és nincs is olyan mértékű társadalmi nyomás a házasság, gyerekvállalás irányába, mint régen, így nagyon sokan elvannak szingliként is.

Szerintem senkinek sem könnyű, főleg társkeresőkön. A netes társkeresők elődje az újsághirdetés volt (házasság céljából). Annyi volt a különbség, hogy sokkal lassabban működött. Ugyanúgy voltak ott is komolytalanok, sőt kimondottan szélhámosok, házasságszédelgők. A személyes ismerkedést semmi nem pótolja, hiszen ott úgy kezdődik, hogy tetszel, szimpatikus vagy valakinek. Társkeresőnél ez csak az írásbeli ill. telefonos tájékozódás után, az első személyes találkozásnál derül ki. Rohadt kellemetlen, hogy hetekig chatelsz valakivel, aztán szemtől szemben legszívesebben elszaladnál.

N

15-ös jó dolgokat ír, de még kihagyta ami a sikeres match után jön: a több év együttélést, a gyerekek megszületését, betegségeket, anyag-munkahelyi problémákat, a szerelem elmúlását, egymásra ráunást, harmadik megjelenését, stb. :)

Egy kellő ön, és emberismerettel rendelkező, felnőtt módjára érző, és gondolkozó ember tudja felismerni, és kezelni ezeket a problémákat, jelenségeket.

Nem véletlen a mondás, hasonló hasonlót vonz. Volt egy időszakom, amikor annyira nem voltam jól, hogy csak a problémás embereket, zakkantakat vonzottam be, akiket aztán gyorsan le is építettem.

De amikor rendbejöttem minden téren, már csak a normális lányokkal találtuk meg egymást.

Nem könnyű nőként sem, de azóta egyszerű az életem, mióta egyedül vagyok. Nincs lelkiterror, nem pofáznak bele az életembe.

Igen, valószínűleg a 21. Század jellemzője. Egyre több nő önálló, független.

"Egyre több nő önálló, független"...és macskás-magányos, mégha próbálják is elhitetni magukkal, hogy ez mennyire jó így. Aztán gondolom családot, gyereket sem akarnak. Ők tudják, az ő dolguk, ha szerecsések rájönnek egyszer,talán nem túl későn, hogy ezzel az erőltetett szingli feminizmussal csak a saját életüket teszik tönkre.

Az ember társas lény, és sajnálom előző, ha neked eddig ilyen rossz tapasztalataid voltak, gondolom azt tudod, hogy ebben némi felelősséged neked is volt...