Kistelepülésen férfiaknak, nagyvárosban pedig nőknek nehezebb a társkeresés?

Ez abban az esetben igaz is lehetne, ha az adott személy egész életét csak vidéken, vagy csak nagyvárosban éli, amit még az esetleges fakultatív tanulmányai (speciális képzések, felsőoktatás) miatt sem hagyna el. Ezzel szemben könnyen észrevehetjük, hogy nők, illetve férfiak esetében, mind vidéken, mind nagyvárosban szükség van olyan munkaerőre is, amit helyben nem is oktatnak, így költözködéseket igényelhetnek akár mindkét nem részéről is.

Egyszerű példa az orvos, mivel nem csak egyetemi nagyvárosban születnek olyanok, akik középiskolai tanulmányaik után orvosok szeretnének lenni. Ebből az következik, hogy a jól tanuló lelkes nebuló könnyen elkerülhet vidékről egy nagyvárosba, és egyetemi tanulmányai közben közelebbről megismerkedhet olyanokkal, akik vagy szintén vidékiek, vagy vele ellentétben városiak. Így már meg is történt a párválasztási fluiditás, hiába volt eredetileg vidéki.

De tegyük fel, hogy egyetemet végzett szingli orvosunk ugyan nagyvárosban született, ott is tanult, de mégis vidéken kap állást. Ebben az esetben neki sokkal nagyobb esélye van arra, hogy vidékivel házasodjon.

Persze, azért hozzá kell tenni, hogy a párválasztás az függ egy olyan tényezőtől is, miszerint nem mindenki házasodik úgymond "rangon alulival", így valóban akadhatnak nehézségek bizonyos településeken… 😅

A nőknek az a baja, hogy az óriási kínálat hatására rengeteg idióta miatt azt érzik hogy a férfi társadalom egy hulladék. A férfiak meg azt látják, hogy 100 próbálkozásukból sokszor 100 kudarc születik úgy, hogy emberszámba sem veszik őket.

Tehát a női oldal a túlkínálat miatt csömörlött meg, a férfi oldal meg a lehetőségek hiányától. Vagyis a jó nők, jó pasik dúskálnak a lehetőségk között, addig az átlagos nők lehetőségei korlátozottak, az átlagos pasik lehetőségei meg erősen korlátozottak. A csúnyábbak meg a pálya széléről kiabálnak bele a meccsbe.

Vidéken férfiként az online társkeresés szinte esélytelen. Lehet, hogy virítós képekkel nem az, de nekem olyan nincs és nem is lesz. Nem vagyok szép férfi, de csúnya sem. Fiatalon nem volt gond az ismerkedés, volt pár kimondottan szép barátnőm is, bár akkor a személyiséggel lehetett megfogni a lányokat, nem pusztán a pénzzel.

Rohadtul kevés a vidéki nő, még gyerekkel is. Ha jelölöd, nem ír vissza. Az a néhány, akik mégis, hát szegénykéim nagyon gázosan néznek ki, szóval ha élőben a személyiségükkel nem tudtak dűlőre jutni, akkor néhány fénykép alapján még nehezebb a dolguk.

Főiskolát végeztem, de már nem is nézem a végzettséget, csak hogy sugároz-e bármi értelmet a tekintete. A normál kapcsolatról már lemondtam, elváltan nem is hiányzik. Élőben is szinte bármilyen kicsit is szimpatikus nővel beszélgetést kezdeményezek, akin nincs gyűrű, egyedül van, és felveszi a szemkontaktust. Már kapcsolatot sem akarok, a házi barát státusszal is megelégednék.

Hát nekem így megy ez a vidéki társkeresés.