Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Incel témakörben (is) ezt az alapvető ellentmondást hogyan lehet feloldani?
Azt tapasztaltam, hogy ezen az oldalon alapvetően két, konszenzusos véleményt lehet megfigyelni, viszont ezek egymásnak ellentmondanak.
1) A szépség (vagy nevezzük "vonzóságnak"), mint olyan, teljesen relatív, mivel mindenki az egyéni, szubjektív nézőpontjából, a szubjektív értékrendje, preferenciái mentén ítél és dönt.
2) Mindenki akkor jár jól, ha a saját szintjén keres magának párt (és ennek ennél radikálisabb változatai is gyakoriak).
Egyértelmű az ellentmondás. Ha elfogadjuk, hogy a szépség szubjektív, akkor rangsorolni sem lehet az embereket eszerint, nincsenek "szintek". De akkor hogy jön ahhoz bárki, hogy a sikertelen férfiaknak azt tanácsolják, hogy keresgéljenek és próbálkozzanak a "saját szintjükön"? Mert ez ugye feltételezi, hogy objektív skála létezik, amely alapján a próbálkozó csúnya, akinél próbálkozik pedig "túl szép".
Egy párkapcsolat akkor az igazi, ha a párom SZÁMOMRA 10/10-es, és vice versa. Lehet, hogy egy másik embernek én 4/10, a párom pedig 2/10 lesz, de ez irreleváns, mint ahogy az összes többi ember véleménye is.
Ha viszont ilyen objektív skála mégis létezik, és lehet embereket diszkriminálni és marginalizálni az előnytelen külsejük miatt, akkor miért kell emellett képmutatónak lenni, és, ha éppen az hangzik jól, akkor olyan idealista közhelyekkel dobálózni, hogy a szépség relatív?
Valaki segítsen nekem feloldani ezt az ellentmondást, mert én így nem látok tisztán ebben a kérdésben.
válasza: válasza:A szépség részben szubjektív. Van, akinek a teltebb, másnak a vékonyabb alkat jön be, kinek a szőke, kinek a fekete... Hadd ne kelljen sorolni.
Viszont igenis van egy abszolút szépség, amit a legtöbb ember vonzónak tart, főleg az általa preferált kategóriában.
válasza:A szépség szubjektív kifejezés nem azt jelenti hogy a nagyon ronda embernek is van esélye szépnél, hanem arról hogy egy átlagos embernek is van egy minimális esélye a szépek egy részénél!
Nem vagyok zseni, de ezt még én is tudtam!
válasza: válasza: válasza:5
Nem én vagyok a 3-as, de hadd válaszoljak.
Kár itt a különösen vonzó emberekre kihegyezni a kérdést. Láttál már olyat, hogy egy átlagos ember egy kifejezetten csúnyába volt szerelmes? Na ugye...
Nyilván előfordulnak kivételek, de a "szabály" az, hogy hasonló a hasonlóval. A szerelem nem egyenlő a külső iránti vonzalommal, hiszen ilyen alapon mindenki >>szerelmes<< lenne a porszínészekbe, igaz? Az viszont egészen biztos, hogy a szerelem az esetek túlnyomó többségében a testi vonzalomból alakul ki. Tehát az ember nem szerelmes mindenkibe, akit vonzónak tart, viszont nagyon-nagyon-nagyon ritkán lesz szerelmes olyanba, akit az elején nem tartott vonzónak (vagy legalább átlagosnak).
"Láttál már olyat, hogy egy átlagos ember egy kifejezetten csúnyába volt szerelmes? "
Természetesen. Olyanba, aki szerintem(!) csúnya volt, simán. De az nem jelent semmit, én elfogadom, hogy másnak a szerintem csúnya is lehet 10/10-es, és az általam csúnyának véltbe is lehet szerelmes az abszolút ideálom is. Ez a szubjektív értékítélet működésben.
Én leginkább értelmetlen társadalmi konstrukciókat látok. Ha feltételek nélkül elfogadjuk az aktuálisan kreált, erőltetett szépségideálokat, divatot, trendeket, közízlést, akkor lehet(ne) objektív skáláról beszélni, de ha ezek nagyban befolyásolják az egyéni preferenciákat, akkor az nálam önbecsapás és torz értékrend.
" a szerelem az esetek túlnyomó többségében a testi vonzalomból alakul ki."
Ezzel egyáltalán nem értek egyet. Minimális fizikai vonzalom persze szükségszerűen kell, de a szerelem valami egész másból következik, az nem lehet ennyire megfogható. Ideális esetben akkor működik igazán a dolog, ha elsősorban lelkileg (vagy spirituálisan, vagy nevezzük akárhogy) kompatibilis két ember, ha megvan az összhang, és ebből tud idővel egyrészt stabil, működő kapcsolat, másrészt egyre nagyobb fizikai vonzalom is kialakulni. De ez az alap, mondom, ideális esetben (ez nyilván nagyon ritka, ahogy a tartós párkapcsolat is, sajnos!). Én szeretném azt hinni, hogy létezik szerelem, és ha létezik, akkor az több a fizikai vonzalomnál, de lehet, hogy tévedek, és egyszerű ösztönlények vagyunk még ma is.
Ha viszont szabályokról, törvényszerűségekről objektív szépségről, és szintekről beszélünk, akkor a szubjektivitás gyakorlatilag felesleges, vagy nem is létezik.
válasza:8
Most akkor nem értesz egyet azzal, hogy a szerelem többnyire vonzalomból alakul ki. (Ezt írtad: "Ezzel egyáltalán nem értek egyet.") Vagy nagyon ritkának tartod azt, amikor másként történik. (Ezt is írtad: "ez nyilván nagyon ritka".)
Egy bekezdésen belül mondasz ellent magadnak. Szívesen beszélgetek, de légyszi döntsd el, hogy mi mellett/ellen érvelsz, és akkor arra tudok reagálni.
Semmi ellentmondás nem volt, azzal nem értettem egyet, hogy a szerelem elsődlegesen fizikai vonzalomból alakul ki, mert szerintem a stabil, egészséges, ideális kapcsolat máshonnan ered, és a valóságban ez a ritka.
Gyakori, hogy emberek szinte csak testi vonzalomból jönnek össze, de én ezt egyrészt nem nevezném szerelemnek, másrészt hosszú távon nem is működik, ez volt a lényeg.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!