30 évesen teljesen a semmi szélére jutottam. Diplomával, de barátnő és közeli baráti körök nékül, pár embert leszámítva. Hogyan tovább?

Az egyetemi éveim kb. azzal teltek el, hogy olyan szekér után futottam, amelyik nem vett fel soha; igazi elengedés és bulizás helyett valahogy mindig kívülállóként voltam jelen. Önfejlesztés, kondizás, beszélgetések ide vagy oda, a csajoknak nem kellettem.

Volt egy szűk baráti köröm, de mára ők feloszlottak. Kvázi egyedül vagyok, egy Discordos csoportom maradt még. Így nagyon nehéz. A pszichiátriát is megjártam kétszer.

A Tinder egy kamu, a többi társkeresővel meg nem tudom, mi legyen. Unom az egészet, kiszállnék, de élni akarok...