30 évesen teljesen a semmi szélére jutottam. Diplomával, de barátnő és közeli baráti körök nékül, pár embert leszámítva. Hogyan tovább?

Szia! Szerintem tök jó lehet 30as pasinak lenni a mai világban (én 30as nő vagyok, mondjuk ez sem rossz). Fiatalok vagyunk még.

Közhely és írták is már előttem, de én is eljárnék olyan helyre sportolni, ami érdekel.

10+ éve engem is kezelt pszichiáter, sokáig szedtem gyógyszereket is, aztán 20 évesen kitalaltam, hogy elakarok kezdeni harcmuveszettel foglalkozni, kb semmi más nem érdekelt akkoriban, nem is olyan céllal mentem oda, hogy ismerkedjek, eleinte csak bejártam, sose beszelgettem senkivel, csak az hajtott, hogy minél jobb legyek ebben a sportban... aztán amikor egy ideje már oda jártam a többiek kezdtek el felém nyitni, elkezdtem edzőtáborokba járni velük, és a mai napig is járok, barátokat szereztem, egy stabil közösség tagja vagyok ezáltal.

Azota nem szorultam pszichiáterre, (pszichologushoz volt hogy jártam egy ideig). Nagyon jól levezeti a stresszt, és nem mellesleg a fizikumnak is jót tesz.

Itt valaki hobbiszerűen lepontozza a válaszokat? Végig olvastam a reakciókat és a jó válaszok is full le vannak értékelve...vagy velem van a baj...

Tudom ez nem válasz a kérdésedre. Csak ne a %-ok alapján nézzd, hogy melyk válaszban van több potenciál és melyikben kevésbé.