Mennyire érdemes férfiként hazudni/letagadni olyan dolgokat, mint életkor, múltbéli kapcsolatok, szüzesség-elvesztés?

A nők rendszeresen hazudnak rengeteg dologban, csak fordított módon. Ők a több kapcsolatot tagadják le, az alkalmikat hagyják ki a felsorolásból, akiknek kicsi az esélye, hogy évek múltán rájuk köszön valahol mikor épp a párjukkal vannak, a megalázó, kellemetlen szituációkat ferdítik el annak megfelelően, hogy nekik legyen kellemes.

A kapcsolatok többsége egyébként sem tart sokáig, ha ezeket az információkat megtudják a nők, emiatt egyre több és több jelentéktelen kapcsolatkezdemény és alkalmi dolog jön létre, ahogy öregszem, amit amúgy is kitörölnék a múltamból.

Mindig arra vágytam, hogy hosszú, komoly, őszinteségen és hűségen alapuló kapcsolatom legyen, ahol tényleg mindenben jóban rosszban számíthatunk egymásra, nincsenek érdekek, csak tiszta szerelem. Nem taktikailag akarjuk bebiztosítani önmagunkat birtokolva, magunknak kiszolgáltatott helyzetbe téve, folyamatosan ellenőrizve a másikat, hanem megadva neki a bizalmat, a szabadságot, hiszen tudjuk, hogy viszontszeret minket és nem él vissza vele.

Ehelyett elég sokára veszítettem el a szüzességemet is, ami önmagában egy olyan adat, hogy már ettől furának tartanának, majd utána csupa olyan ellentmondásos kapcsolatom lett, hogy akikkel hosszabb ideig ismerkedtem és együtt jártunk el ide-oda, ott rengeteg ember együtt látott minket és a maximum az a csók volt részegen, majd közölte a lány, hogy ő igazából csak barátként tekint rám és utána nem sokkal meg is szakadt a kapcsolat.

Meg voltak olyanok, amikre meg mindenki, aki ismer engem azt hinné, hogy ilyen nem létezik, csak a filmekben, közben meg tényleg megtörtént, csak utána nem lett folytatása a nő eltűnt, ghostingolt, letiltott, kioffolt.

Emiatt már arra az egyszerű kérdésre sem tudnék normálisan válaszolni, hogy milyen komoly kapcsolataim voltak, mert akivel eljutottam a szexuális aktusig az egy két hetes kapcsolatot leszámítva (ami szintén nagyon rövid idő) egyik sem volt komolynak mondható és ő lépett le.

Akivel pedig közös múltunk van, ami egy komoly kapcsolatban óhatatlanul szóba kerül, kirándulások, nyaralás, közös poénok, szállóigék, munkahelyi sztorik, azok közül egy volt, akinél a maximum a csók volt.

Az életkorom meg megint olyan, hogy ránézésre letagadhatnék 5-10 évet, de emiatt és a késői szüzességelvesztés miatt élettapasztalatilag és személyiségileg is egyetemista lelkületű embernek érzem magam, aki hiába volt komolyabb a koránál már tizenévesen, ha akkor is a huszonévesekkel érezte jól magát meg most is öregnek érzi a saját korosztályát.

Elég hosszúra sikerült, de remélem lesz azért, aki elolvassa, hiszen így teljes az eddigi életem vázlata.