Miért nem ismerik el nyíltan a(z itteni) nők, hogy (ebben) a férfiaknak van igazuk, miközben a passzivitásuk de facto egyenlő egy beismerő vallomással?

Trollok mindkét nemben vannak, legalábbis mindkét nemet megszemélyesítik, erről kár vitázni.

Az értelmesebben érvelni képes felhasználók közül viszont a férfitáborban mindig teljesen reális érveket szoktam látni, amiket magam is tapasztalok és nem csak azért, mert én is férfi vagyok.

Van sok dologban igazuk a nőknek is, hogy valóban léteznek kritikán aluli igénytelen férfiak is, akik azt hiszik magukról, hogy ők a világ közepei meg akik szégyentelenül bepróbálkoznak náluk 20-30 évvel fiatalabb nőknél is segédmunkásként. De ők általában ritkán vannak gyakorin meg már az írásképükről felismerhetőek sokszor.

Viszont mikor a nők keseregnek azon, hogy mi férfiak mennyire fontosnak tartjuk a külsőt és csak az instamodellek felelnek meg az igényeinknek vagy önmagukat fényezik, hogy ők márpedig mennyire nem elszállt igényekkel rendelkeznek, akkor kivétel nélkül kiderül, hogy ezek a lányok vagy tartós párkapcsolatban vannak és csak felfújják a múltjuk tragédiáit, volt egy rosszabb szériájuk, de végül a JELENBEN most boldogok, ezért nem ismerkednek.

Vagy csak jól esett betrollkodni egyet vagy folyamatosan azzal trollkodni, hogy nekik milyen rossz, ők nem kellenek senkinek, közben meg figyelmen kívül hagyják, hogy mennyien szeretnék őket megismerni.

Egyesek odáig merészkednek, hogy olyat hazudnak, hogy jobbra-balra húzós társkeresőkön senki nem húzza jobbra őket, vagy csak a korábban felsorolt öreg, dugni akaró segédmunkás, stb. réteg.

Mikor írok nekik, hogy bármikor bármelyik nőnek bebizonyítom akár egyoldalú fogadással, ahol neki nincs kockázata, de ha mégis neki van igaza, akkor fizetek is neki, hogy ez így erős túlzás, hogy mentorálom és bármilyen nem fotóstúdiós, nem megcsinált, hanem egyszerű átlagos profillal és fotókkal is bőven lesznek normális férfiak, akikre ő maga is csak pongyola indokokat tud mondani, hogy miért nem kell neki, miért nem szimpatikus. Amivel elszégyellné magát, hiszen bebizonyosodna, hogy valóban 100-ból egyáltalán 5-10 ember, aki tetszik neki és még azok közül is mikor már matcheltek, akkor már valahogy nem az igazi. Esetleg a végén kiderülne, hogy elsősorban pszichológus kéne neki és csak utána foglalkozni társkereséssel.

Én férfiként fordítva soha nem kaptam olyan ajánlatot még ingyen sem, hogy valaki mentorálna, pedig én már annak örültem volna, ha látom egy szkeptikus, hitetlenkedő nő arcán az őszinte megdöbbenést, mikor szembesül vele, hogy mennyire nem kellek senkinek, ezért így hát elrontani sem tudok semmit.