Ha hiányzik egy férfi hangja törődése figyelme, vele programozni, akkor hogy bírjam ki hogy ne a voltbaratom ugráltassam?

Nem pszichologus kell, hanem egy férfi.

Korábban másiknál is voltam. Először kiröhögött es utána azt mondta nekem, hogy tudja Ön hogy kik járnak hozzám? Akiknek leégett a háza és meghaltak a szülei. Ne haragudjon, mennem kell.

Azt látják hogy szép okos sikeres normalis nő es picsog. Az első az első körökben dobott ki, a másik azért bírta velem pár órát és csak utána dobott ki.

A depressziom nem olyan ami látszana. Rengeteget elvagyok kollegakkal baratokkal voltbarattal nevetünk, zajlik az élet. Valoban nem függ össze.

De amikor nem látják, nem akarok haza se menni, vagy reggel munkába menet könnyezek, vagy ahol senki nem lát és feladom es padlón vagyok, ez alap bennem.

És ez férfihiányból ered, mert teszteltem.

Szinte meg akarok halni, de csak meghallom a volt barátom hangját és abban a pillanatban lehet is már velem madarat is fogatni.

Egyetlen egy hang egy pillanat alatt szinte életet is ment.(persze ő sem tud semmit)

Az ember társas lény.

Ebből indulj ki.

Nálam a szeretethiány, vagy inkább a tartozni valakihez hiány párosul olyasmivel, hogy nem vagyok képes megalkuvásokra.

Más már összejött volna a helyemben az elsővel aki szembejön, vagy kibékülne, én nem.

Nem apát keresek hanem olyasmit aki vár amikor hazamegyek. Ezt az életérzést.

Ezért is a nagy szűrés is 15.

Aki csupán bizalmat sem képes bennem kiváltani, az is helyből off.

Volt már hogy ugy indult egy kapcsolatom hogy az udvarlómnak azon kellett vértizzadnia hogy legalább csak annyira megbízzam benne hogy legalább szóbaálljak vele. Ez egy amolyan alfa volt, akit helyből utasítottam el és kérdezes nelkul es könyörtelen.

Szószerint vért izzadt már csak azért is hogy 5 percre szóbaálljak vele. Ő pl nem csalt meg, hanem lecsukták.

Nem ott buktam el a kapcsolatot, ahol hittem hogy elfogom bukni:D

De nem akarok sztorizgatni.