Ez a "fear of missing out" dolog nagyon megnehezíti a társkeresést?

20 nak pedig igaza van. Ha szerelmen alapulna a kapcsolat, akkor nem lenne ilyen félelem jelen, mert ha szerelmes vagy, amkor csak az az ember van aki érdekel, a hibáival, gyengeségeivel együtt. Nem kell se fiatalabb, se gazdagabb, se viccesebb se senki más, csak ő.

De ha státuszszimbólumként, szórakoztató központként,unaloműzőként, csak szexpartnerként tekintünk a másikra akkor persze,hogy mindig jöhet jobb.

En ugy gondolom, minden embernek realisan kene latnia onmagat.

Ha pl. Te egy 200 kilos, fogatlan igenytelen ember vagy, akinek se hobbija, se celjai, max ul a tv/jatek elott egesz delutan, nincs szocialis elete, es meg egy kedves gondolata sem, lehet nem egy szupermodellre kene ahitozni.

Viszont ha egy egyszeru, hetkoznapi srac vagy ( nem Brad Pitt ), de egeszseges eletet elsz, eljarsz sportolni/edzeni, jo szocialis eleted van, hobbikkal, baratokkal, van egy munkahelyed, ahova orommel mesz be, kedves es pozitiv szemelyiseg vagy, vannak almaid, celjaid amikert megdolgozol stb. Szoval alapjaraton egy klassz ember vagy, akkor meg ne elegedj meg olyannal, aki inkabb a feljebb emlitett uriemberre hajaz.

Ha meg egy Brad Pitt hasonmas, kigyurt, milliomos, sikeres es nepszeru fazon vagy, akkor hajra, lehet valogatni.

Én több év önismereti munka után kezdem úgy gondolni, hogy nincs is olyan, hogy személyiség. Persze van egy veleszületett alap, de azt az élettel járó hatások olyan alaposan eltakarják, hogy már egy tinédzsernél se látszik belőle semmi. Mindazok a jegyek, tulajdonságok, amikre azt hiszi, hogy “ő”, valójában kisgyerekkori családi hatásokra adott válaszok, betanult magatartásminták, átörökített életérzések.

Ezek határozzák meg aztán, hogy hogyan (nem) tud kötődni felnőttként és innen jön a valamiről lemaradás érzése is. Az a jó benne, hogy mivel ezek kialakított tulajdonságok, az embernek lehetősége van formázni őket. Persze sajnos nem agyalással, mert azt ti is látjátok, hogy nem segít. Azaz hiába ismered fel, hogy ez nehézséget okoz, attól még nem múlik el, csak még idegesítőbbé válik.

Viszont önismereti terápiákon, ahol profi kísérővel kalandoztok az érzelemvilágodban, az ilyen mélyen, kiskorban rögzült “mániák” kioldódnak.

Jó kérdés...

Én egyetértek a 20-as és a 22-el.

Elvileg ha szerelmes vagy valakibe, akkor nem is gondolkodsz más nőkön/ferfiakon.

Ha nem vagy az előbb utóbb otthagyod, vagy felrelepsz és ez nem csak attól függ, hogy kielted-e magad vagy se.

Egyszerűen nincsenek érzelmek.

Viszont a másik véglet meg lehet az, hogy tényleg valami ok ott lappang ami miatt képtelen vagy lehorgonyozni, sőt szerintem létezik ilyen valóság is:

'Some people are meant to be loved and others just make it' :D

Hajt a vermesekleted és soha nem leszel elégedett kb.