Nők mit gondoltok az olyan férfiakról akik mondjuk csak 200 ezer nettót keresnek?

Eleve nem jönnék össze olyannal aki az anyagi hátterét valamiféle pozitív vagy negatív tulajdonságnak tartja. De manapság tény, hogy 200 nettó nem sok mindenre elég ha nincs saját, tehermentes házad, mert ebből még albit se könnyű fenntartani, max egy szobát. Tehát valószínű hogy aki 200 nettót keres, a szüleivel él. Huszonéves koromban mikor én nőként ugyanennyit kerestem, teljesen oké lett volna. De most 30 vagyok és ennek az összegnek többszörösét keresem, rendelkezem saját ingatlannal is. Így nem. Mégpedig azért nem mert borítékolható hogy ez a kapcsolatban komoly gondot okozna. Engem frusztrálna hogy olyan programokról kell lemondanom amit én meg tudnék engedni, de ő nem. Az meg, hogy mindig mindkettőnk részét én fizessem, hááát megint csak nem túl ideális. Vagy nem kell lemondanom, de akkor nem vele megyek ezekre, nem vele osztom meg ezeket az élményeket, ami pedig egy kapcsolat alapja lenne. Én azért hogy elérjek egy ilyen szintet, sokat dolgoztam, dolgozom és tanulok a mai napig. Egy 200 nettót hazahozó valaki nem túl ambiciózus, tisztelet a kivételnek - igen igen tudom hogy vidéken 200 nettóval már istencsászár vagy, én is vidékről származom, de városban azért más. Itt közlekedni kell valahogy, ruházkodni kell valamiből, adni magadra, mert a mozgástered nem csak annyi hogy elmész macinaciban a sarki boltig. És igen, ez mind mind pénz. És akkor még egyéb kiadásokat nem említettem, pl hogy a munkahelyen ebédelek a kantinban, sőt még kávét is veszek, és ruhákat mert sokat tárgyalok, nem jelenhetek meg akárhogy. De én ezt nőként állom magamnak. Szóval, teszem azt egy ilyen kevésbé ambiciózus ember aki oké hazahozza a 200 nettót, de meló után otthon döglik a tévé előtt, előbb utóbb azzal jönne nekem hogy karrierista vagyok. Ez igaz is valamilyen szinten. Az ő szerényebb keresete miatt jönnének féltékenységi jelenetek amiket a kisebbségi komplexusa generálna. Na, nekem ez nem kell. Azt gondolom ahol ekkora lenne az anyagi különbség, bármelyik fél részéről, ott a kapcsolat nem működőképes.

7es vagyok. Szegénységből is lehet boldogságot, és örömöt csiholni. Míg nektek az a boldogsá, hogy megveszitek a fiókotokban porosodó sok xart meg a felesleges dolgaitokat ami ad egy ideiglenes boldogság érzetet addig én nem keresek ennyit, de szabad vagyok. Én élek, megteszem azt amihez kedvem van és nem csak beszélek róla meg álmodozok. Ha úgy tartja kedvem, fogom magam felülök a lóra és 4-5 órát ellovagolok mindenféle gond nélkül. Nekiállok tüzifát hasogatni ha közeleg a tél (kézzel és saját részről levő fa. Vizem kútból van. Nekem nem kell több. Tegyük hozzá nem egyedül élek és boldogok vagyunk. Film helyett meg könyvek is vannak.

Egy kis kiegészítés, TV-m sincs például. Ahol szennyet ömlesztenek arra a patkányok mennek..

Felfogtad kérdező amit írtam? 22 évesen nekem teljesen oké lett volna mert én is olyan szinten voltam akkor. De, most 30 évesen teljesen más színvonalon élek és bizony ez a különbség az én javamra, bármennyire is hiperszuper személyiségű lenne az illető, elég hamar kiütközne. Egy kapcsolatot nem alapozunk csak és kizárólag valaki két szép szemére, ez soha nem is működött így. Az anyagi javak MINDIG és minden korban számítottak, mivel csak biztos anyagiakkal lehet adott esetben családot tervezni.

12: Hogyan viszi lejjebb a saját életszínvonaladat, ha valaki egy 100-assal kevesebbet keres nálad?