A legtöbb társkeresési probléma belső vagy rajtunk kívülálló tényezőkből fakad?

#10

Az incelek nem a valóságot látják, de te sem.

A külső igenis lehet oka annak, ha valakit sorozatban utasítanak vissza.

1-es válaszoló pedig abban téved, hogy ez nem csak a férfiaknál igaz.

Ha egy nő túlsúlyos/trampli, arcra sem szép, neki is nagyon nehéz.

Szerinted az, hogy valaki nem törődik a külsejével, nem tükrözi a belsőt valamilyen szinten?

Borzasztóan kevés ember van, aki annyira qrva ronda, hogy ne kelljen senkinek.

Most tegyük fel, tetszik neked 7 csaj a környezetedből, de te nem jössz be egyiknek sem.

Tetszel egy nyolcadiknak, aki viszont neked nem tetszik.

Akkor ezzel te ki vagy segítve?

Aligha, inkább maradsz egyedül.

Vagy összejöhetsz vele kényszermegoldásként, de nyilván nem erre vágysz.

Persze nők esetében ugyanez.

Nyilván szerencse kérdés is, egyértelműen, meg körülményektől is függhet, hogy pl. hol él az ember, kik veszik körül, de összességében hiába ideális minden körülmény, és még a sors is összehozhat egy hozzád illővel, ha a belső körülményeink nem jók, akkor az nem lesz jó. Mert haaz ember maga káoszos, akkor vagy nem ismeri fel a jó partnert, vagy lesz ugyan valamilyen partnere, de az nem ideális nem jól jönnek ki, vagy sokáig tart ki nem megfelelő partner mellett, vagy épp hozzá illő partnerrel össze is jön ugyan, de szabotálja az egész kapcsolatot, mert belül azt se tuja ki ő, mit akar, hogy kell egy kapcsaaltban viselkedni stb.

Szerintem sok ember, főleg férfiak hajlamosak párkapcsolatra vágyni, és kb. bármilyenre, csak legyen valamilyen: ez az önszeretet és öntisztelet hiánya, meg a felelősség áthárítása. Hogy majd nekem egy másik ember jelenléte fogja megoldani a gondjaimat. Majd ő tesz boldoggá. Holott hát ha én magam nyomorult vagyok meg boldogtalan, akkor azért a másik embernek nem leszek túl kellemes társaság.

Viszont ha én ismerem és elfogadom magam, és tisztelem magam, akkor egyrészt nem engedek bárkit meg mindenféle embert magamhoz közel, nem fogadom el azt, ha valaki lehúz, ugyanakkor én is tudok a másiknak adni azt, amire épp szüksége.

Elég ritka, hogy egy egészségesgondolkodású embernek ahhoz legyen kedve, hogy egy boldogtalan, keserű, nyomorúságos ember körül legyeskedjen huzamosabb ideig, pláne járjon vele.