Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
25+-os szingliként miért rettegek néha, hogy egyedül maradok? (N)
Pánikbeteg vagyok, tudom, ez semmi jót nem jelent. :( Bennem felmerült a borderline is legrosszabb napjaimon, de nem indultunk el ilyen irányba a szakemberrel, szóval. Nőként ez extra nehéz, mert korlátozott a biológiai óránk. :( Nem akarok 10 év múlva azon keseregni, hogy semmi se jött össze a magánéletben. De hogy mondjam, nők 80%-ánál ez természetes, hogy megtalálják azt a valakit, míg a karrier a másodlagos a család mellett, sokszor barátok is...
Igazi introvertált, szűz jegyű nő vagyok, nem a nagy pedáns, de a tanulós, törtetős, karrieristább fajta (vezető nem leszek, mert erre alkalmatlan vagyok). Túl sokra nem megyek vele, 1 milliót nem fogok keresni (ma az lenne a felsőbb közép alsó határa kb.), felet igen és már ezzel is elmenekülnek a férfiak jó része, akik nyilván traumáik miatt nem tanultak tovább sok esetben, vagy nem érdekli őket a diplomájuk sem, másban dolgoznak.
Munka alapján nem lehet párt választani, de akinek diplomája sincs, szóba se áll a túlképzett hozzám hasonlókkal, mert ijesztő vagyok, szexre kellenék azért. Mindenki is azzal szekált, hogy ha egyetemen nem találod meg a párod, akkor utána nagyon nehéz lesz. És tényleg, 30 évesen a férfiak 70%-a házas, de már 25+-osan is 50%-uk az ott, ahol dolgozom.
Tudom, Várkonyi Andi roppant felszínes nő, de most akkor hozzá hasonlóan álljak össze egy politikus kaliberű, pénzesebb valakivel, akit nem fog sértésként érni hogy ledoktoráltam? Annyira nem vagyok szép sajnos, kéne plusz 10 cm és mínusz 5 kiló is, haha.
A pénz nem érdekelne már de sorra tapasztalom mennyi kisebbségi komplexusos férfi van, hogy nehogy többet merjek keresni, mert sértésnek veszi. :(
Azt ne próbáld már meg nekünk bemesélni, hogy a férfiak félnek attól, hogy többet keresel és nem te offolod ki őket amiatt, mert úgy logikusan nem tudna működni egy kapcsolat, ha valakinek az éves teljes nettó jövedelme 2-3 millió között szóródik, amiből lakást fizet/tart fenn és eszik és öltözködik, a maradékból meg él meg valamennyi tartalékot képez, te pedig ennyit fél év alatt megkeresel és még ha nagyobb lábon is élsz (nagyobb lakás, autófenntartás, ételrendelések, éttermek, stb.) is a simán kijössz, a maradék meg zsebpénz utazgatásra, shoppingra, nagyobb vásárlásokra, vagy akár egy az egyben félre is teheted, be is fektetheted.
Arról nem beszélve, hogy nem áll meg a kettőtök jövedelménél a dolog, neked emiatt gondolom a családi háttered sem 0. Ez is rengeteget tud számítani. Például közös albérlet. Nem mindegy, hogy félmilliós fizetésnek égeted el a 20%-át havonta és ha bármi probléma van, bármikor tudsz másik albérletbe költözni vagy akár haza ideiglenesen, a párodnak meg számít havi +30-40 ezernyi extra költség is, mert neki nincs olyan, hogy "haza". Családi segítségről meg ne is álmodjon, örül, ha a szülei megállnak a saját lábukon és neki nem kell segíteni nekik.
Biztosan van nem egy komplexusos férfi is, de az esetek többségében nem erről van szó, hanem te frusztrálódnál egy ilyen kapcsolatban, mert nem ahhoz vagy szokva, hogy 3-4 napig ugyanazt a főttételt eszitek, hogy nem 10-20 ezrekért vásárolsz kecskesajtkrémet, serrano sonkát meg tenger gyümölcseit. Neked lenne túl ingerszegény, hogy a mikrokörnyezeted hetente akár többször jár moziba, színházba, étterembe, havonta 1-2 alkalommal wellnessezni, azért egy kocsifenntartás sem olcsó, te meg egy olyan férfi mellé kerülsz, akivel legtöbbször otthon filmeztek (mert az olcsó), kirándultok, túráztok (mert az is olcsó) és utána nem ültök be éttermekbe, oda is tömegközlekedéssel mentek (mert az is olcsó) és az is feltűnne egy idő után, hogy ugyanazt a téli kabátot hordja minden évben, amíg tönkre nem megy, megvarrja a lyukas zoknikat, a mostani rezsiárak mellett meg lehet, hogy a lakásban sincs 25 fok, éjszakára meg inkább betakarózik és lesz 20.
Hacsak ennyi lenne a baj, akkor azt mondom oké, de hát itt egyes emberek hozzáállásával is óriási gondok vannak, pl: úgy kezeltek, mint egy darab tárgyat, amit kényük-kedvük szerint behívhatnak szobára. Persze akkor naiv voltam és hülye is. Az meg hogy úgy fonta ujja köré a csajokat, hogy pénze se volt, persze, úgy könnyű felszedni 20 éves lányokat. 3 éve véget vetettem ennek a seveled-se nélküled viszonynak, mert nem szerettem, csak a gondolatot, mi lenne ha normális pár lennénk. A többi próbálkozasom ennél sokkal éretlenebb volt és gyerekes is mindkét oldalról.
Ételérzékeny vagyok, úgyhogy a szalámit sem nagyon tudom megenni, emiatt mindig magamra főzök. Rengeteg növényi eredetű ételt eszem, egyre kevesebb húst, inkább halat, gombát, amit az erdőben is lehet szedni, és nagyon-nagyon finomak! 22 éves korom óta nem kapok a szüleimtől pénzt. Örököltem egy lakást, már fel is újíttattam, szóval albérletet nem kell fizessek, ez a családi háttér ereje tud lenni, valóban. Kb. 35x jártam már külföldön, nem akármilyen helyeken is, de olyan környezetben nőttem fel és most is olyan helyen élek, ami a kirándulásra több; mint tökéletes és introvertáltként rengeteget sétálok is! :) Barátaimmal nem tudok minden héten 2x találkozni (ki ér erre rá házasság és gyerek mellett közülük, hát nem nagyon) és sokan közülük most eléggé le is vannak égve, így inkább áthívom magamhoz kávéra az anyukát is, hogy kiszabaduljon otthonról. :D Tiniként kávéra nem adtak pénzt, érdekes családokból törtek fel a szüleim, az ő idejükben nem volt, csak kocsma. Jogsim nincs, nem is akarok vezetni, a tömegen védem a környezetet is, ez nálam elvi kérdés. Ha olyan van, egy taxi akkor is olcsóbb az autónál, 8 év alatt 2x volt rá szükségem, ennyi.
Egyetem alatt nem nagyon utaztam külföldre, akkor pont nagyon más gondjai voltak a családomnak, úgyhogy 8 év alatt 3x voltam kint, ami a korábbi évi 2-höz képest kevés. Megsúgom nem Magyarországon nőttek fel a szüleim, a Kádár-korszak is nyugisabb volt, mint náluk. Rengeteget panaszkodnak nekem, mennyivel kellemesebbek az emberek hazájukban, de vissza se mennének. Itt ember embernek farkasa, nem sok másikra számíthatsz. 5 barátom van, ami nekem soknak is tűnik, igaz baràtom 15 éves koromig nem volt.
Valóban nem tudom, milyen az, amikor család sincs és egy konyhakövön nő fel az ember. Egy ilyen férfinak semmilyen szintű igenyei nincsenek általában.
De tudod mit? Nekem ennél több kell, nem elég az a hozzáállás, hogy lyuk-lyuk, ha szép akkor viszem. Egy normálisabb férfinak van értékrendje és fontosak neki olyan kérdések, mint, hogy 10 év múlva hol akarunk lenni az életben, és nemcsak élünk bele a vakvilágba. Meg tárgyiasítjuk a nőt.
Szóval valahol magatokba is érdemes nézni, nemcsak a nőket hibáztatni, miért nem vonzó a hozzáállásotok.
A leírásod eleje nagyon szép, de a végére azért kijött belőled az előítélet.
Tudod, attól, mert valaki nem keres jól még nem jelenti azt, hogy ne lennének tervei és ne akarna előbbre jutni. Főleg ha van mellette valaki, aki elfogadja őt, nem csak úgy tekint rá, mint egy haszonállatra.
A nők tárgyiasítása sem tudom, hogy jön a témához. Legtöbbször pont a tehetős férfiak azok, akik ehhez szoktak hozzá.
A leírásod alapján egyébként főnyeremény lehetsz, ez alapján még nem látom miért ne lenne párod.
Talán külsőre válogatsz? Vagy keresel egyáltalán? Nyitott vagy az ismerkedésre, vagy azt sugározod mindenhol, hogy nem kérsz az emberekből?
Mivel telnek a napjaid, hova szoktál menni? Hol ismerkedsz?
Hogyan szoktál elkezdeni egy ismerkedős beszélgetést?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!