Miért akarok ennyire gyereket, mikor nincs is kivel? 26/N

26 vagyok, rá is érek, meg nem is, igazán normális kapcsolatom nem is volt eddig, próbálom rendbe rakni magam terápián. A karrierem épp indulóban.

De annyira tombolnak bennem a hormonok és az anyai ösztönök, két kisbaba és egy 3 éves van most a családban és annyira édesek, én meg néha menzesz előtti depis napokon elsírom magam, hogy még egy ideális partnert is nehéz találni ehhez (mondjuk a családomban is mindenki elvált szinte...).

Most is épp PMS napokon vagyok, igyekszem terelni a gondolataim, de nagyon nehéz.

2 esküvőre vagyok hivatalos, tudom, sokan nagyon máshol tartunk az életben ennyi idősen, férfiak még inkább, de pont emiatt barátságokat is nehéz ápolni, mert egyre kevesebb a kapcsolódási pont.

Persze építek új ismeretségeket munkahelyen, de a magányon nem segít úgy érzem.

Nehéz felnőni, ìgy irreális stabil kapcsolaton meg gyerekben gondolkodni, bár nem tudom lehet-e ehhez elég érettnek lenni ehhez... a legtöbb baba becsúszik és meg kell oldani. Nyilván inkább tervezetten szeretném, de ahhoz kell egy társ.