Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért akarok ennyire gyereket, mikor nincs is kivel? 26/N
26 vagyok, rá is érek, meg nem is, igazán normális kapcsolatom nem is volt eddig, próbálom rendbe rakni magam terápián. A karrierem épp indulóban.
De annyira tombolnak bennem a hormonok és az anyai ösztönök, két kisbaba és egy 3 éves van most a családban és annyira édesek, én meg néha menzesz előtti depis napokon elsírom magam, hogy még egy ideális partnert is nehéz találni ehhez (mondjuk a családomban is mindenki elvált szinte...).
Most is épp PMS napokon vagyok, igyekszem terelni a gondolataim, de nagyon nehéz.
2 esküvőre vagyok hivatalos, tudom, sokan nagyon máshol tartunk az életben ennyi idősen, férfiak még inkább, de pont emiatt barátságokat is nehéz ápolni, mert egyre kevesebb a kapcsolódási pont.
Persze építek új ismeretségeket munkahelyen, de a magányon nem segít úgy érzem.
Nehéz felnőni, ìgy irreális stabil kapcsolaton meg gyerekben gondolkodni, bár nem tudom lehet-e ehhez elég érettnek lenni ehhez... a legtöbb baba becsúszik és meg kell oldani. Nyilván inkább tervezetten szeretném, de ahhoz kell egy társ.
válasza:
válasza:Mert szar üres az életed.
Akinek van vesztenivalója, rendes karrierje, hobbijai, barátai,az csak akkor akar gyereket, ha adottak a körülmények, különben mindent elveszít, ami kedves neki. Akinek nem kedves semmi, az vagy gyereket csinál a csupasz valagára vagy öngyilkos lesz. Vagy kimászik belőle.
válasza:Egy gyermek nem azért születik h onnan neked jó legyen.
Akkor akarj gyereket ha azt tudod mondani most kész vagyok támogatni a személyiségét, én adok és nem azt várom h ő tegyen boldoggá. Mert 3 év múlva nem az lesz a célja h boldoggá tegyen, és akkor majd elkezdesz vele ordibalni, meg kivetítesz mindem szart rá
válasza:8 nekem nem volt az.
Előtte ráadásul 20 évesen voltam külföldön ottlakásos bebiszitter, megesett hogy 2 hétre is elmentek a szülők (másik országban is intéztek vállalkozást)ott voltam 2 hétig is 2 kisgyerekkel(egy 5 eves és egy 9 hós),és BOLDOG voltam!
"Buliztunk" a konyhában egyik a karomon másik pedig tanult tőlem táncolni, voltunk tópartozni is, profin fürdettem pelenkáztam, ejszaka km-eket mászkaltam ringatva a kicsit, stb.
Váltig meggyőződtem arrol hogy bokdogság a gyerekek!
Aztán sajatnál meg kiderült sok egyéb más is. Költségek, munka, nem 2 hetet kell éjszakázni hanem kicsit többet, NINCS energia a konyhaban táncikálni sem, nemhogy főzni, örülsz annak is már, hogy feltalálták a bébiételeket, aztán amikor az apa mégcsak nem is segítség de akadály is.., aztan hogy már eljön az a nap is hogy amikor végigtudsz csak egyszer is menni egyenesen az utcán ugy hogy nem kell megallni minden kavicsnál bokornál gyerekhisztinél hanem elejétől a végéig végig tudsz sétálni egy utcát hogy ez már MEGVÁLTÁS mentalisan, aztán a dackorszak, magánéléted úgy meg is szűnik, te mint ember sem letezel már, egy moziban sem voltál évek óta, aztán még téged oltanak le hogy milyen anya az aki moziba akar menni és lepasszolná a gyereket és csak sz.ranyáz mindenki, aztán az iskolamegfelelési kényszer teher.
Hát a saját gyerekemmel egyszer sem tudtam még a konyhában táncolgatni nevetve örömmel es tele energiával! Mert kötelesség felelősség IS és az kivesz mindent.
Annyi tervem volt! Hogy majd egyutt gördeszkázunk, együtt gurulunk le a dombról, együtt rohanunk sárkányt eregetve majd, egyutt nézzük a csillagokat, de idegrendszer energia kedv már nincs ezekre a pluszokra. Arra ami szerintem pedig a LÉNYEG lenne. A legfontosabb.
válasza:Nettó 300 körül keresek, az nem kiemelkedő, de àtlag feletti és ennél remélem csak jobb lesz. Pont karriertervezés mellett nehéz olyan férfit találni, aki minimum azonos szinten van életfelfogásban, érzelmekben, az anyagi része az materiális ok és jó esetben javul a fiataloknál, de akinek 30+-osan nincs semmilye még arra nagyon nehéz építeni racionálisan, mert más dolgokat is fel fog adni valószínű, nincs kitartása. Néha fel kell, de én annyira ambíciózus vagyok, hogy nehezen fogadom el, ha a másikban nincs meg ez a vágy de ragaszkodik valamihez, ami neki lehet jó, a családnak már nem. Apám ugyanilyen ember volt. Ha anyu nem indít vállalkozást, simán elnézte volna, hogy a rothadó, penészes házban betegesen élünk, asztma, gyulladások, minden volt... Amióta elköltöztem otthonról minden szinten jobban vagyok, ennek már 6 éve.
Nem akarok olyan nő lenni, akit eltartanak, de olyan sem, aki mindent is meg akar/tud oldani a férfi társ helyett. Mert alap esetben hiszek a család erejében és abban, hogy a családi szerepek nem ugyanolyanok a két nemnél.
Férfiasabb vagyok, mert ezt láttam otthon, apám jó apa volt mindig, de nem volt elég férfias semmilyen szinten. Anya ezt nem bírta, és ezt meg kell érteni.
Én ebbe nem akarok belemenni. Sok a végletes ember, vagy machok, akik a szemünkbe mondjak, hogy nem elég jó a body (mi a...), de azért kell a szex... vagy a kisfiú lelkületű harmincasok, akik szerint minden megoldódik egyszer valahogy. Azért tenni is kell. :(
válasza:Ahh, ne akarj gyereket.
Dolgozz még, fogsz találni párt és akkor gondolkodj el ismét
válasza:"Egy gyerek nem azért van hogy valami ürességet betöltsön" - Már miért ne?! Én pl. a barátságot, ismeretséget nem igényeltem sosem (azaz nincs 1 barátom se, és a szomszédaimat, ismerőseimet is kerülöm), de nagyon várom, hogy legyen saját gyerekem.
"Egy gyerek TŐLED tanulja meg mi az a boldogság." - Ez szerintem kölcsönösen együtt működik. Pl. van a családban egy kutya, mindenki úgy adja elő, hogy az ördög, nem lehet bírni vele, stb. mi meg abszolút jól elvagyunk, 3-5 óra alatt konkrétan én készítem ki a kutyát, mert ő már pihenne, de én még játszanék vele...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!