Jogos az elkeseredésem?

Sajnos minden rosszul alakult az életemben. Mondhatni legrosszabbul. Gyerekkoromban rengeteg nehézségen kellett átesnem sőt még az élemet is vesztettem majdnem egyik szülőm kegyetlensége miatt. Mindenhol bántottak. Éhezés kegyetlenkedés nélkülözés és kilátástalanság. Ez volt az életem akkoriban. Ma már ezek nincsenek. Legalábbis éhezés nincs de más sem. 28-án leszek 34 éves és egy párkapcsolatot sem tudok felmutatni. Soha nem kellettem a nőknek. Mindig elutasította mindenki a közeledésem. Volt akit frusztrált az hogy normálisan szeretettel próbáltam közeledni felé mert állítása szerint nem volt ehhez hozzászokva... (Wtf?) akárhogy is próbálkoztam mindig elutasítottak. Max havernak voltam jó de én meg azt nem akartam. Nagyon el vagyok keseredve emiatt. Nem tudok ezen változtatni úgy érzem. Mivel mindig ugyanúgy sül el a dolog. Szégyellem és hatalmas nagy kudarc ez nekem. Nem elég hogy már így is mindent elveszítettem az életben meg mindent elvettek tőlem meg hatalmas traumákat kell cipelnem magamban... Még egy krva párkapcsolatom se lehet ebben a szar életben... Minek élek akkor ha nekem semmit sem szabad meg semmihez sincs jogom? Jogosan érzem magam elkeseredve? Főleg hogy hajszálnyi remény sincs arra hogy bármi is változzon? Ha eddig nem sikerült akkor ezután miért sikerülne..