Jogos az elkeseredésem?

Túl misztifikálod ezt a párkapcsolat dolgot..

Mások is simán megvannak nélküle.

Ha van hol laknod, tudod fizetni a számlákat és a hobbidra is telik akkor igazából nem nagyon panaszkodhatsz.

Amíg úgy állsz hozzá, hogy úgyse változik semmi, addig valóban nem is fog.

Tenni kell érte. Ha többet akkor többet. Sajnos nem igen fog az öledbe hullani a jobb élet. :/

Az a probléma, hogy nem vagy elég laza, görcsölsz, gátlásos vagy, a kisebbségi komplexusod már rég túlnőtt rajtad, félsz kilépni a komfortzónádból, nem mersz semmit csinálni mert mi lesz ha véletlen pofára esel.

Egyszerűen félsz az élettől. Így nehéz teljesíteni.

Mindenkinek vannak nehézségei gyerekkorában, viszont 34 éven át erre mutogatni a lehető legrosszabb irány. Engem is bántottak kis koromban, megvertek, lelkileg terrorizáltak, éppen ezért nagyon nehéz volt szocializálódnom. 22 évesen egy barátom nem volt és az egyik szilveszter alkalmával ismertem fel, hogy nem érzem jól magam, muszáj változtatnom, mert nagyon rossz magányosan. Mit tettem? Minden lehetőségre igent mondtam, csoporttársaknak ingyen segítettem felkészülni a vizsgára. Elmentem olyan helyre, ahová nem volt kedvem csak azért, hogy emberek között legyek és legyen rá esély, hogy barátaim legyenek. A 4 év alatt rengeteg embert ismertem meg, amelyből csak 2 barátom lett, viszont nekik köszönhetően új embereket ismerhettem meg, így bővült a szociális hálóm. Barátnőm csak sokkal később lett, pontosan az önbizalomhiányom miatt, mert nem tudtam hogyan kell kezdeményezni és értékelni magam. Mára boldog párkapcsolatban élek, és bár nincs sok barátom, velük rendszeresen találkozunk és az életem rábíznám!

Valószínűleg neked nem sikerült időben felismerni a problémát és önerőből változtatni rajta, a depresszió és kisugárzásoddal van probléma. Hogyha az elmúlt 34 évben nem sikerült feldolgoznod a múltat, szerintem érdemes felkeresned egy szakembert, aki segít kirángatni a gödörből!

Előző, hagyjuk már a "kisugárzás" dolgot. Semmi köze a párkapcsolathoz. Nekem is mondták már h xar a kisum. Érdekes, jóképűre soha nem mondják.

Ha változtatok azon amit mondanak, mi a gond velem, akkor sem kellek.

Ha nem jössz be a másiknak, kalap-kabát.

Szakember helyetted nem oldja meg a problémákat, ami ha 34 évig gyűrűzik egy hosszas folyamat, csak segít rávilágítani dolgokra, amelyet idővel megoldasz magadnak.

Elgondolkoztál rajta, hogyha a durván viselkedő férfiaknak is van barátnője, neked miért nem? Normálisan közeledés egy alap dolog, de egyáltalán nem garantálja a sikert, hiszen nem tetszhetünk mindenkinek. Az, hogy épp milyen kifogást mond valaki az elutasításodra csak annyit jelent, keress tovább, nem téged keres, felesleges bosszankodni rajta és mártírt játszani, hogy neked semmi se sikerül.

Mi a helyzet a kommunikációddal, vannak barátaid? Mit csinálsz a szabadidődben, hogyan próbáltál a több szakember mellett változtatni az életeden? Min sikerült, min nem és miért?

Említetted, hogy több nő bár elutasított, de szívesen volt veled haverként. Hány ilyen lány barátod van, akivel jó kapcsolatban vagytok és rendszeres a találkozás, közös baráti program?