27 éves nőként miért szenvedés a társkeresés?

27 éves vagyok, egyedül élek albérletben Budapesten, sikeres vagyok a munkámban, építem a karrierem, és csinos is vagyok, még ha sokszor nem is hiszek magamban. Nagyon nehéz a társkeresés. Egy éve vagyok egyedülálló, a volt kapcsolatom eléggé megtört, az önbizalmam teljesen megreccsent. Azóta kudarcok tömkelege, csak szexet akaró, felszínes pasik, akik semmit sem mozgattak meg bennem. Egyszerűen azt érzem, hogy egy normális férfinak sem kellek, de még csak nem is találok ilyet... Tudom, hogy az önbizalomhiány egy eléggé taszító dolog, de ennyire? Igyekszem visszahozni magam a felszínre, de nagyon nehéz, egy örök körforgás, hiszen a sikertelen randik után csak még inkább magamba zuhanok.

Ki hogy mászott ki hasonló helyzetből?