27 éves nőként miért szenvedés a társkeresés?

Ha nőként azt érzed, hogy szenvedés a társkeresés, akkor egy férfi mit mondjon? ;)

Itt se jobb a helyzet. Sőt.

Én a saját tapasztalataim alapján azt állítanám, hogy ez annak probléma aki folyton ezen görcsöl.

De az általam látottak alapján hát azt mondám, hogy akinek van kapcsolat az sem feltétlen járt vele jól.

Legalább is én 1 db normális házasságot sem láttam soha.

Olyat viszont nagyon sokat aki a szar kapcsolatából menekülve élősködne egy független emberen. Vagy kéne neki egy tárca.

Nekem pl ez nem hiányzik. Maradok egyedül.

Privát nem kell köszönöm.

34 F

34. Mert az emberek álmodozók. A párkapcsolatot rózsaszín felhőbe képzelik, valami full ideális társsal, természetesen álomszerű külsővel. Ha nő, akkor szexcentrikus, odaadó, vicces, gondoskodó, szolid, persze copfos, tökéletes alak, formás cicik stb. Ha pasi, akkor magas, barna, izmos, intelligens, humoros, céltudatos, diplomás, karakteres arc, határozott stb.

Na ez az elmélet.

A gyakorlat meg az, hogy 10 házasságból 7 válással végződik, a maradék meg megaljuvásokkal működik. Persze ez a gyk-s társadalomra nem igaz! 😆

Én csak azt nem értem, hogy az emberek 99%-a gyűlöli a másikat az élet minden területén. Akkor hogyan él párkapcsolatba, vagy mire akar ismerkedni?

Ez nem attól függ, hány éves vagy, és attól sem, milyen nemű. Amikor valakinek minden idegszála arra hegyeződik ki, hogy találjon végre társat, akkor ez az izzadt igyekezet nagyon taszítóvá tud válni. Legfeljebb azoknál működik, akik vissza akarnak élni ezzel a kiéhezettséggel, leginkább szexuális vágyaik kielégítésének céljával.

Én férfiként mondom, hogy fejvesztve menekültem az olyan nők hínárszerű öleléséből, akik épp "pasifogás projekt" közben voltak. Sokkal egészségesebb, ha valaki jól elvan egyedül, éli az életét, és a kölcsönös szimpátia alkotja a kohéziós erőt, nem a kétségbeesés.

Nem kicsit görcsösnek tűnsz, talán ez sugárzik rólad.

Volt idő amikor én is elkövettem ezt a hibát, minél több csalódás ért, annál jobban hajtottam az ismerkedést, randizást, hogy legyen párom, aztán meguntam.

Én egész életemben neten ismerkedtem. Az utolsó összesen 6 hónapot, egy netes társkeresőn töltöttem, ott is jó sok csalódás ért. 4 hónap után elegem lett, és elengedtem a dolgot, csak annyit tettem , hogy nem töröltem le magam, de be sem léptem. Nem foglalkoztam vele, éltem az életem, tanultam, dolgoztam, a hobbijaimmal foglalkoztam, kicsit feltöltődtem, felszabadultam.

Aztán 2 hónap múlva jött egy mail értesítő hogy valaki írt nekem a társkeresőn, elkezdtünk ismerkedni, egyre jobban megkedveltük egymást, közben randira hívott, találkoztunk, és azóta egy pár vagyunk, össze is házasodtunk, több mint 12 éve vagyunk együtt:)

Ezzel csak azt akartam leírni, hogy a lehetőségeket termeszetesen add meg magadnak, DE ne görcsölj ennyire ezen a dolgon.

Minél jobban ezen rágod magad, annál biztosabb, hogy rosszul választasz, mert tudat alatt is hajlamos lehetsz figyelmen kívül hagyni olyan dolgokat amik miatt normâl esetben nem kezdenél az adott személlyel kapcsolatot. De mivel nagyon rá vagy feszülve hogy párod legyen, így olyannal is kvázi összekényszerítheted magad, akivel nagyon nem kellene.

Lazulj le egy kicsit. Jönni fog amikor jönnie kell!