Miért nem tud kikopni a köztudatból, hogy a külső nem számít?

Én annyi ronda pasit ismerek feleséggel, családdal.

Mennyire kell rondának lenni ahhoz, hogy valaki azt higyje, hogy na emiatt nem volt és nem is lesz soha párom? Számomra ez elképzelhetetlen, hogy csak ezen múljon. Meg van a próbálkozás nőknél? Vagy volt 2 elutasítás és várod a sült galambot? Jelenleg mit teszel a külsődért?

A külső is fontos, és szerencsére lehet rajta bizonyos mértékig változtatni. Én nőként írok neked: én sem születtem hú de szépnek, de figyelj, én ezeket csináltam/csinálom:

- a hajam vékonyszálú és törékeny, elfogadtam, hogy gyakrabban kell mosnom. Tök nagy macera, de megteszem, nem járok zsíros hajjal. Addig váltogattam a fodrászokat, amíg nem találtam egyet, aki azt a színt és fazont csinálja, ami a leginkább illik hozzám. Nem olcsó egyébként, de ez van.

- évek óta edzek. Figyelek a kajára, lefogytam zsírból, szedtem fel izmot, sokkal jobb alakom lett, jobban is érzem magam.

- megcsináltattam a fogaimat. Rohadt drága volt, de muszáj volt. Most már nagyon szép a mosolyom.

- problémás a bőröm is. Sok utánajárással megtanultam, hogyan ápolhatom úgy, hogy minimalizáljam a problémákat. Megértem, egész szép lett a bőrképem.

- utánajártam, hogyan kellene öltöznöm, mi előnyös, mi előnytelen, milyen színek állnak jól, milyen fazonok stb.

- baromi nagy és csúnya orrom volt. Megműtettem. Szép, természetes eredmény lett, megérte.

Vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni, pl. a csípőm méretén vagy a hajam sűrűségén, a szemem színén stb, de már így is fényévekkel jobban nézek ki, mint alapból, mert bizony áldoztam rá időt, pénzt, energiát, sokat tanultam, spóroltam, hogy itt tartsak, de jó így és elégedett vagyok.

Te mit tettél magadért, hogy jobb legyen a tükörbe nézni?

14. Na végre valaki aki tudta mit tehet meg magáért.

És én azt is értem, hogy a férfiak lehetőségei talán kicsit korlátozottabbak, de a mai világban... Orrműtétre is mehetnek férfiak.

"150cm-es féfiként "

Ok, azért az már egy teljesen más világ, mint az állukon meg szemükön vergődő szerencsétlenek.

Szeretem az ilyen kérdéseket. Unokatesóm 164 cm vékony, szinte törékeny alkat, kopaszodik így 30 évesen, szemüveges és betanított munkás 200 körül keres. Az anyjával él. Alapvetően nagyon jó ember, de nem az a kicsattanóan magabiztos, beszédes, társaság lelke típus, tehát ezzel se tudott soha kitűnni.

Sokáig egyedül volt, sőt, azon kívül, hogy pár évig egy nő szeretője volt, tulajdonképpen nem voltak sikerei. Kb fél éve találkozott egy 25 éves csajszival, akivel végre meg volt a kölcsönösség. Nem rég költöztek össze.

Ha agyon lőjük 18-20 évesen, akkor soha nem ismeri meg a csajt és most nem lennének kapcsolatban.

Mondjuk, ahhoz, hogy ez a lány összejöjjön, 3 nagyon fontos pontnak kellett teljesülnie. Egyrészt, kimozdulnia otthonról, másrészt szóba állnia a lánnyal, harmadrészt, nem túl magasra tenni a lécet. A lány kb közepes-átlagos külsőre, szintén betanított munkás, nem egy észlény, de jó páros így együtt.

A valóságban, aki kicsit tesz az ügyben, az talál idővel. Aki befordul és, mint a tüskés disznó támad, az egyedül marad.

Én pl sose állítottam, h nem számít a külső.

Jöttök itt a hülyeséggel pl h 170 centi és nem kell a nőknek...hát nem a magasága miatt!

14 is leít egy csomó mindent mit lehet tenni, h jobban néz ki.

N 30

"Miért nem tud kikopni a köztudatból, hogy a külső nem számít?"

Szerintem azért, mert soha nem is volt olyan a köztudatban, hogy "nem számít".

Esetleg az, hogy a külső nem minden, de ennek legalább van valóságtartalma.