A mentális betegek miért nem fogadják el, ha a betegségük miatt utasítják el őket társkeresésnél?

Nem tudom, hogy csak ezen az oldalon jellemző ez, vagy az életben is. Most éppen a linkelt kérdést ihletett meg, de rengeteg ilyen van még az oldalon. Nem is a kérdező, inkább a válaszok alapján született a kérdésem.

Az a szép a párválasztásban, hogy a családdal ellentétben, ami adott, a párt magunk választhatjuk. Mindenki olyan szempontok alapján választ, amilyenen akar. Ha nekem nem tetszenek a kövérek, akkor vissza fogom utasítani, ha nekem fontos a humorérzék, akkor nem fogok összejönni egy komoly, karótnyelt emberrel. Ugyanilyen természetes, ha valaki nem akar bipoláris/borderline/vagy akármilyen párt. Szíve joga. De ezen az érintettek úgy kiakadnak, mintha legalábbis kötelező lenne. Miközben ez nem az elfogadásról szól. Lehet, hogy az illető tök jól elvan egy bipoláris kollégával, baráttal, szomszéddal, de párnak nem szeretne.

Értem én, hogy valószínűleg többen kizárják a mentális betegséget, mint pl.a kék szemszínt, így az érintetteknek szűkebbek a pártalálási lehetőségei, és ez zavarja őket, de attól még a párválasztás nem egy jótékonysági esemény, és soha nem is lesz az. Biztos nehezebb mentális betegként egészséges párt találni, mint egészségesen, de szegényen is nehezebb gazdagot, mint gazdagon, csúnyán nehezebb szépet, mint szépen stb. Ez van, attól még senkinek nem JÁR automatikusan a pár, el kéne fogadni, hogy mindenki olyan indokkal utasít el, amilyennel akar, sőt, az indoklás se kötelező.

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__szere..