Miért teljesen elképzelhetetlen egyesek számára, hogy egy férfival interneten ismerkedjen meg?

Nekem csak mert abneten a tűt kell keresni a szénakazalban

Tele van igenytelenekkel vagy szexkaocs akarókkal fogaltakkal, okyanokkal akik hazudnak, tobb vasat tartanak, párkapcsolatban sem jonnek le a tarskeresőröl vagy ujra regiznek arra a hátad mogott, nem jelentesz nekik semmit csak egy a sokból, azaz másokra is nyitott es az is marad, stb.

Azt az egyet megtalálni és akivel pláne kemia is van és tetszik is ÉS viszonzott is nálam az esélye stinte 1-2% csak és ehhez olyan rögős az ut hogy szinte bántalmazásnak minősul amiket másoktol kapok pl ledegradálnanak szeretonek meg dick pickeket kuldozhetnek, meg atvernek, stb. Azaz kb a poklokat is meg kell járni azert az egyért.

Nem teljesen elképzelhetetlen, de a netes jelenlétemet figyelembevéve minimálisnál is kisebb az esélye.

A Facebookon nem osztok meg szinte semmit, instám eleve nincs, a GYK kivételével semmilyen fórumon nem nyilvánulok meg és tagja sem vagyok más platformnak. Nem játszom online közösségi játékokkal, nincs YouTube csatornám és soha nem voltam online társkeresőknek tagja, se a tipik tinder jellegűeknek, se a Facebook társkereső csoportjainak. Facebook-on több tematikus csoportnak a tagja vagyok, de csak, mint megfigyelő. A "szia, szimpatikus vagy írj vissza" féle random megkeresésekre meg nem reagálok, mert az alapján, amit online felületen belőlem ismeretlenül láthat, az gyakorlatilag semmi, tehát, legfeljebb a "jó a segged, kő kóla?" kategória lehetek és valószínűleg minden harmadik, ha nem szó szerint minden külsőre tetszetős nőre ráír a pasi, vagy eleve kamu jellemzően "külföldi" profil. Az ilyen eleve esélytelen, mert taszító, ha mindegy ki, csak valaki legyen. Én nem a nagy számok törvénye alapján keresek párt.

Nos, roviden ezért nem opció a számomra, hogy neten ismerkedjek meg egy férfival. Egyszerűen nincs valós esélye.

Pont aktuális kérdés. Mivel élőben nincs lehetőségem ismerkedni, így az elmúlt időszakban ismét megpróbáltam erőltetni a netes társkeresést, pedig tudtam, hogy nekem nem megy.

Én nem jövök azzal, hogy nem lehet normális férfit találni. De, lehet, többet is, és azt gondolom, ha élőben ismerkedünk meg, valamelyikkel biztos működhetett volna. Így viszont... Jöhetnek a kövek érte, de minek hazudjak egy anonim fórumon: mind hidegen hagyott. Láttam, hogy rendben vannak, külsőre is, az adataik is, az írásaik alapján is, de totál semleges maradt az összes. Engem így nem lehet megfogni, nekem kell az, ami élőben eleve ott van az első pillanattól... És egy idő után - elég hamar - borzasztóan nyomasztó ez, hogy "muszáj" egy halom semleges vadidegennel írogatni, erőltetve, görcsösen randizni. Csinálni "kell", ha akarunk valamit, mert a semmiből nem lesz semmi, a sült galamb nem repül a szánkba, életünk szerelme nem csenget be az ajtónkon stb., érthető. Rühellem a házimunkát, de komolyan, ehelyett akkor már inkább takarítok vagy bármi, csak ezt az izzadságszagú kínlódást neeeee :( Emlékszem, olvastam itt egy hozzászólótól, hogy ő azért nem akar szakítani, amikor pedig az lenne az ésszerű megoldás, mert nem akar megint ebbe a trutyiba visszakerülni. Hát maximálisan megértem!

Nem a neten kell megismerni a másikat, hanem élőben. Ahol hallod a hangját, látod a mozdulatait, stb.

Net csak a kapcsolatfalvételre szolgál.