Akik még hasonlóan nagyon válogatósak és nem tudjak bárkinek odaadni magukat, nem szokták gyűlölni az életet hogy mennyivel könnyebb lenne, ha nem ilyenek lennének?

2: De megértelek... Itt olyan könnyen dobálóznak azzal, hogy legyél egyedül. Persze. Teljenek el úgy a fiatal, legszebb, aktív éveid, hogy folyton csak egyedül vagy. Hát köszi... Nyilván ez az egészséges...

(10. hsz. voltam)

11

Miért ne? 18-tól 25 éves koromig egyedül voltam. Utólag örülök neki, hogy nem volt kapcsolatom, nagyon sok klassz hobbim lett, sokat fejlődtem, akkor alakult ki a felnőtt személyiségem, amivel párkapcsolatban élni is könnyebb. Az nem jelenti azt, hogy magányos is voltam. Nem kell kardba dőlni azért, mert pár évig nem vagy szerelmes... Nagy dolog, kit érdekel? Az élet nem csak ebből áll

5 vagyok.

20 és 30 éves korom között nekem is üresjárat volt. Volt egy 1 éves kapcsolat (bár ne lett volna), és egy 3 hónapos (addig bírtam).

Én se a vak világba beszélek, csak megtapasztaltam, hogy igen, nagyon rossz évekig egyedül, de megpróbáltam 2 olyannal, akikről tudtam, hogy nem felelnek meg, aztán konkrétan azt kívántam, hogy bár meg se ismertem volna őket, olyan kolonc volt mindkettő és mellé katasztrófa mindenben.

12, 13: Nem vagyunk egyformák, mint említettem, nekem nagy(obb) igényem lenne szexre és testi kontaktusra, nyilván így rosszabbul viselem. Ráadásul mivel szarul nézek ki, garantált, hogy a 30-as éveim is így fognak telni.

(10, 11 hsz.)

#5: "Nem jó egyedül lenni, de még mindig jobb, mint az igénytelenség."

A nincs nagy igénye nem jelent feltétlenül igénytelenséget. Az igénytelenség épp az, mikor bárki jó, aki megtetszik és mint a kérdező írta, ilyenkor kapcsolatfüggő lesz, mint az oázist látó szomjazó sivatagi zarándok.

Épp ezért jó, ha külsőre bárki megfelel meg nem kell ilyen pillangóknak lenni a hasadban, mert akkor tudsz racionálisan mérlegelni.

Ha itt sem szállnak el az igényeid (legyen gazdag, szeresse ő is a csokifagyit, mint te), akkor van a legnagyobb esélyed a boldogságra, hiszen jók a szűrőfeltételeid, ami alapján a megfelelő embert tudod magadnak kiválasztani.

Ha viszont rosszak a szűrőfeltételeid az ugyanannyira rossz, mintha nem is lennének és aki a gyorsabb/jókor van jó helyen, az kapja meg a tested.

Előbbinél csomó értékes embert elhajtasz, mert apró kicsi dolgokban nem stimmeltek, végül vagy össze kell jönnöd egy még rosszabbal, vagy egyedül öregszel meg 8 cicával.

Utóbbinál meg demotiválóan hat a férfiak teljesítményére, hogy ha a segédmunkás szólít le, akkor azzal mész el, ha a külföldi feka, akkor azzal, csak mert ők voltak jókor jó helyen, mikor éppen olyan kedved volt.

#14: "Ráadásul mivel szarul nézek ki, garantált, hogy a 30-as éveim is így fognak telni."

Azért garantált, mert nem adsz esélyt senkinek és semminek. Veled szívesen ismerkednének emberek. Velem senki.

Incelpince, ne kezdd megint a liturgiádat, mert senki nem kíváncsi rá.

Itt normális nők beszélgetnek, traktálj mást a párhuzamos univerzumoddal.

Én is így vagyok. Annyi, hogy nekem nagy plátói szerelmeim szoktak lenni, mert úgy 10 évente látok valakit, aki tetszik. Ami persze nem kölcsönös, vagy legalábbis nem derül ki, mert még nyúl is vagyok.

Amúgy szeretek egyedül lenni, sokkal jobban, mint valami "kényszer kapcsolatban." A gyerek kérdést így viszont jól elk.rtam. Régebben ennyire nem volt szörnyű a helyzet, kamaszként meg gyakrabban láttam olyat, aki tetszik. Illetve adtam esélyt másnak, ha amúgy nem volt rossz pasi, csak simán másba voltam szerelmes.

Összességében zavar, hogy ilyen vagyok, de elfogadtam, hogy nem tudok rajta változtatni. Zavar az is, hogy most egyedül vállalok gyereket, de ezt már rég megtehettem volna, ha időben szembenézek azzal, hogy normális kapcsolatból úgyse lesz. Akkor most nem kéne kapkodni. Meg azon szoktam még felhúzni magam, amikor meg akarják magyarázni, hogy milyen rossz nekem egyedül, miközben én tök jól érzem magam. Vagyis érezném, ha nem akarnának folyton összeboronálni valami lúzerrel, akit a hátam közepére se kívánok.

Csak a személyiség számít.

Na nekem ott van magasan a léc.