Akik még hasonlóan nagyon válogatósak és nem tudjak bárkinek odaadni magukat, nem szokták gyűlölni az életet hogy mennyivel könnyebb lenne, ha nem ilyenek lennének?

Én ugyanígy vagyok.

Csak néha sikerül egy-két férfi akivel képes vagyok kapcsolatra mert tetszik, és mivel éveket vagyok enélkul egyedul (nem állok már le olyanokkal, akik nem fognak meg, a pasik 98%-a)igy kapcsolatfüggést alakítanak ki ha találok VÉGRE EGYET és viszonzott is.

En is próbáltam mar megalkudni 1 évig jártam olyannal aki rendes és jó. Tovább nem bírtam. Azt hittem majd idővel megszeretem, az ellenkezője lett, már azt is utáltam, ha látom.

Es amikor tönkremegy a kapcsolatom vagy gondok vannak es meg akarom oldani, itt ekéznek hogy szakíts,(dobjam ki az egyetlent..), meg kapcsfuggőnek gúnyolnak.

Semmi kedvem 2-4 évekig állandoan egyedul lenni pedig.

De mit jelent az hogy rendes és jó?

Közben nem jött be külsőleg, csak belsőleg volt szimpatikus?

Hát, én évekkel ezelőtt jóval könnyebben oda tudtam magam adni, mint most.

Most egyáltalán nem.

Ne higgyétek, hogyha könnyebben le tudtok valakivel feküdni, az minőségi lesz vagy hogy majd jól érzitek magatokat vele tutira.

Én egyáltalán nem lettem volna boldog egyikükkel sem. Én is próbálkoztam, hogy nyitottabb legyek, de hiába nyitott az ember, ha egyszerűen nem érzi jól magát a másikkal. Nem tudjàtok megerőszakolni magatokat. Illetve meg tudjátok, de nincs jó vége.

Én is voltam 1 évet katasztrófa pasival, mert féltem, hogy nem kellek másnak, de hiàba erőlködtem. Végül annyira kiborított, hogy kihajítottam.

Azt hiszitek, hogy akik mindenkire nyitottak és látszólag jól érzik magukat bárkivel, akivel összeakadnak, az igaz is?

Dehogy igaz. Inkább ők a kapcsolatfüggők úgy, hogy nem is tudnak róla.

Azért érzitek ezt, mert hosszú ideig egyedül lenni szar. Igen. Egy boldog párkapcsolat a legjobb, ami történhet, de azt nem egyszerű megtalálni. A nagy többség olyan kapcsolatban van, aminél ezerszer jobb az egyedüllét, csak gyávák.

Nem jó egyedül lenni, de még mindig jobb, mint az igénytelenség.

Én is ilyen vagyok mint te. Ilyen a személyiségem, plusz engem eléggé szigorúan (konzervatívan) neveltek a szüleim. Én is csak akkor tudok szexelni, ha szerelmes vagyok a partnerembe, tetszik külsőleg és belsőleg is. Különben nem.

Én is szoktam mondogatni, hogy irigyelem akinek megy az egyéjszakás kapcsolat vagy a futó kalandok. És az is biztos, hogy ez a tulajdonság vissza is vet az élet bizonyos területein. Aki több emberrel lefekszik, az több kapcsolatot is tud építeni, pl: ha az illető esetleg bemutatja a barátainak, vagy tud esetleg munkát szerezni, vagy segít asztalost szerezni stb, stb. Szóval így az élet minden területén előrébb lehet jutni. Nem arról van szó, hogy szexel szerez meg dolgokat (szereposztó dívány), hanem csak bővül az ismeretségi köre, több barátja lesz, jobban halad előre az életben, mert kapcsolatokat is épít ezáltal.

A lelki részéről nem is beszélve, mert így tényleg kevésbé magányos az akinek könnyen megy "akárkivel" a szexelés.

Nem tudom, hogy tudna e ezen segíteni a pszichológus, de mivel én nem is akarok önmagamon változtatni ilyen téren, ezért én elfogadtam, hogy kimaradok a "jóból". Én már idősebb vagyok, megszoktam ezt az állapotot, de sosem ítéltem el azokat akik bárkivel lefekszenek. Sőt biztatni szoktam mindenkit, hogy itt a Földön ez az egy életünk van, érezzék jól magukat, ha ez nekik megy, akkor használják ki, mert az élet rövid. Én meg megbékéltem önmagammal, megtanultam egyedül lenni (megszoktam).

De te azért ne add fel!

6 nehogy azt hidd már, hogyha lefekszel valakivel, az egy olyan kapcsolódás, amiből bármi kiépül…

Semmi. Látszik, hogy sosem volt ilyened.

Amiből kièpül, az a barátkozás, a minőségi programok, beszélgetés.

Az olyanok, akik 1-1 alkalommal akarnànak hasznàlgatni, azt hiszed, hogy bárhova is elmennének veled vagy bármire is tartanak?

Dehogyis…

Ez persze nem a te szégyened, hanem az övék, és nem a nőt kellene lenézniük, hanem saját magukat.

Csak azt akartam ezzel mondani, hogy azt hinni, amit leírtál, nagy zsákutca.

Nem. Nem tragédia ám szinglinek lenni. Engem mindig meglep, hogy hány ember érzi ezt traumának, pedig megvan a varázsa. Pont azért válogatok, mert annyira jó, hogy nem szívesen adnám fel ezt akárkiért.

Amúgy nekem az a furcsa, mikor valaki egy bizonyos korosztályra (általában fiatalra) van ráállva és egész életében csak az a korosztály jöhet nála szóban. Belegondolok, hogy milyen rohadt szomorú és magányos élet lehet az... Nem elég, hogy ha te már öreg vagy, nehezen találsz jelentősen fiatalabb párt (vagy egyáltalán nem), ráadásul ha találsz is valakit, gyakorlatilag halálra van ítélve a kapcsolat, mert 10 éven belül elhagyja azt a korosztályt, ami még szóba jöhet és többé már ő sem lesz melletted. Biztos, hogy megpróbálnám magam kigyógyítani, ha így kellene élnem

#7:

Persze én sem arra gondoltam, amikor a lefekszel valakivel akinek a nevét sem tudod, meg a sötétben az arcát sem láttad, de már másnap lelép az illető. :) Ebben az esetben az van amit te is írsz, ezt én is tudom.

De nekem az sem megy, ha valakit ismerek régebb óta, de nem tetszik kívül-belül, nincs szerelem, de ha lefeküdnék vele akkor épülnék kapcsolati szempontból. Nálam már lehetett volna ilyen, de inkább távol tartottam magam tőle, mert ez nekem nem megy. Pedig ha lett volna szex, tudom, hogy kaptam volna jobb melót is az illető kapcsolatai révén.....