Tényleg igaz az, hogy a nők inkább szelektálnak végzettség alapján?

"Szerintem az itt válaszoló nők jelentős része boldog kismama, aki otthon van a gyerekekkel, sokan külföldön élnek stb."

Ezen az oldalon? 90%-uk ugyanúgy feszült, szingli vagy rossz kapcsolatban élő gondterhelt ember. Egy boldog kismama aki külföldön él az nem itt gyakorizik.

Sem boldog kismama nem vagyok, sem szingli, sem rossz kapcsolatban élő, és jelenleg gondterhelt sem. :) Feszült... na az előfordul, pláne ha sok rosszindulatú h.ülyeséget olvasok ugye.

Amúgy azt a klisét is el kellene már felejteni, hogy akinek jó az élete, az nem jön fel ide. Ez csak mutogatás, önnyugtatás.

Én kamaszkorom óta járok az oldalra (2008 óta), és azóta voltak rossz és jó szakaszai is az életemnek, és mindig jártam az oldalra. Amolyan perverz élvezet.

Meg mivel kijöttem már sok rossz dologból, és sokat változtam, tapasztaltam, úgy érzem, ténylegesen tudok hasznos válaszokat adni.

Megkérdezhetem, hogy téged konkrétan milyen hátrány ért társkeresés terén, ami szerinted a végzettségeddel hozható összefüggésben.

Köszönöm, ha őszintén leírod.

"Holott adott esetben 15 félév alatt, vért izzadva sikerült abszolválni egy büfészakot, de ő már lobogtatja a diplomáját, hogy mostantól már végre ugyanezt elvárhatja egy férfitől is, elég abszurd."

Vagy pedig adott esetben 9 év alatt tol le négy egyetemi képzést, többek között műszaki és természettudományi területen és szellemileg olyan magas igénybevételt jelentő munkát végez, hogy így is van elég baja azzal, hogy kívülről szemléli a világot és csak egy hasonlóan elméleti embert szeretne társként.

Szerintem még bőven rettenetesen jóindulatú vagyok, ha mástól csak egy akármilyen felsőfokú végzettséget várok el és a kíváncsiságot a világ iránt (magyarul azt, hogy megízlelje azt, amit én szeretek), nem pedig mindent, amit magaménak tudhatok.

Nem azért, mert sznob vagyok, hanem mert fáradt vagyok ahhoz, hogy más becsmérlését, értetlenkedését és hisztijét hallgassam egy párkapcsolatban. Az életem nagyjából 6 éves koromtól a tanulásról szól. Nem a pénzről, nem a papírról, hanem arról, hogy többet tudjak, jobban csináljam, nagyobb rálátásom legyen a dolgokra.

Amit itt toltok a diplomások ellen, pont azzal veszitek el a kedvem, hogy valaha is elengedjem ezt az elvárásom. Sőt, inkább csak jobban fogok szűrni, ha valami csoda folytán újra szingli leszek.

Nem, kösz, de nem szeretném hallgatni a kapcsolatomban, hogy melyik papírom büfé és melyik nem, melyik semmitérő, melyikbe volt kár az az egyenként 3 millió forint és abból hány németországból hazahozott szakadt Audit lehetett volna venni, vagy épp melyik nélkül keresnék többet villanyszerelőként, esetleg kinek a kutyája okosabb nálam ezek nélkül is, vagy hogy milyen teljesen random dolgok vannak a kerékcserétől a gyerekpelenkázásig, amihez nagy diplomás létemre hülye vagyok és ez mennyire szánalmas már. Nem akarok egy surmót magam mellé, aki a kis pélója miatt folyamatosan leszól azért, mert csípi a szemét a tulajdonképpeni hobbim. Olyan embert akarok, aki megért ebben, aki tisztel ezért és ha azt mondom, hogy szeretnék egy újabb képzést, velem együtt izgul, hogy bekerüljek és elvégezzem. Szeretnék fokozatot szerezni. 4 év, ami során sokkal kevesebbet fogok keresni, mint most. Tudom előre, hogy ha eljön ennek az ideje, az egy nehéz időszak lesz, gyűjtök is rá. Nem akarom egy patkány mellett megélni ezt az időszakot, akinek az egész véleménye annyi erről a témáról, hogy hülye vagyok és csóró.

Remélem, így már érthető voltam.