Vannak még olyan férfiak, akiket nem borít ki, hogy vannak nők, akiknek alapelvárás a nettó 500+-os havi fizetés, a havi wellness hétvégék vagy rövid utazások,és évi kettő külföldi nyaralás és mindezt képesek saját maguknak biztosítani?

26-os, ha bemész egy orvoshoz, ott is azzal nyitsz, hogy közlöd a doktornővel, hogy nincs ezen mit szépíteni, valójában ő egy prosti?

27-es, ahogy írtam, nem keresek társat. Családalapításon életkoromból kifolyólag meg már nyilván nem gondolkodom, lassan a nagymamaszerepre készülök.

28-as, attól, hogy egy nőnek van pénze, nem feltétlenül szeretne mindent egyedül csinálni a saját pénzéből egy párkapcsolatban, vagy lemondani mindenről, amiről szeret. Sehol nem szerepel semmi elvárás, sőt, a 14-es hozzászólásomban konkretizáltam is: "Egy férfi, akár van pénze, akár nincs, hogy viszonyul ahhoz, hogy a nő szeretné továbbra is fenntartani a megszokott, önmaga által finanszírozott életszínvonalát?"

29-es, ahogy már többször írtam, nem keresek társat. Azt a kérdést tettem fel, hogy "Egy férfi, akár van pénze, akár nincs, hogy viszonyul ahhoz, hogy a nő szeretné továbbra is fenntartani a megszokott, önmaga által finanszírozott életszínvonalát?"

Lehet, hogy kezdő emberének tűnik a kérdés, nem is meglepő, hiszen utoljára a kilencvenes években randiztam, és ellentétben Veled csak két kapcsolatom volt, az első 3, a másik közel 20 éven át, a férjem haláláig tartott.

Kedves 33-as, sajnálom, ha idegesít, de bizonyára találsz Neked jobban tetsző kérdéseket is. De hozzászólásodra reagálva:

- nem akarok pasit fogni

- ha akarnék, akkor sem pénzzel

- nem 600 000 forintot keresek, ez az összeg egy belinkelt kérdésben szerepelt

- hogy nekem ki fog bejönni, azt szeretném én eldönteni.

A kérdéseim pedig a következők:

- Miért nem hihető sokak számára, hogy egy nőnek van pénze? (És ezt hajlandó költeni?)

- Egy férfi, akár van pénze, akár nincs, hogy viszonyul ahhoz, ha a nő szeretné továbbra is fenntartani a megszokott, önmaga által finanszírozott életszínvonalát?

33-as, itt nem rólam van szó, hanem az általános tendenciáról. Te például teljesen inkoherens módon először azt írod, hogy "miért ne lenne hihető" hogy egy nőnek megfizetik munkáját, majd néhány sorral lejjebb hogy ismeretlenül eldöntöd, hogy szerinted milyen az anyagi helyzetem.

De ha személyeskedni akarsz: általános orvosi és gyógyszerész végzettségem van, utóbbiból doktoráltam is. Egy francia cég farmakovigilancia üzletágának vagyok a regionális vezetője. Több mint 25 év szakmai gyakorlattal európai fizetést kapok egy európai cégtől, ami nem havi párszázezer forint. Ellentétben egy hozzám hasonló korú, szintén általános orvosként végzett hölggyel nem vonzanak a jelentős vagyonnal bíró szakmunkások, így nem különösebben aggasztana, ha egy bádogos kiröhögne.

37-es, magam is pontosan így gondolkodom.

Szerencsére a házasságom is éppen ilyen volt. Az elhunyt férjem szintén gyógyszerkutató volt, végig partnerek voltunk mindenben, még a gyerekkel is mindketten ugyanannyi időre maradtunk otthon, közösen vettünk egy gyógyszertárat, támogatva egymást, örülve egymás sikereinek.

Az életstílus és az életszínvonal esetében is pont így vélekedem. Aki felesleges pénzkidobásnak tartja a minőségi étkezést, minőségi oktatást, a kultúrát, az utazást - különösen, ha ez anyagilag számára nem megterhelő - az valószínűleg soha nem lenne boldog olyannal, akinek ez természetes.