A párválasztás puszta genetika?

"emberileg szerintem én voltam (srác osztálytársak vallomása szerint is) a toppon."

Mármint a közutálatnak örvendők toplistáján?

Nem csak külsö szintek vannak. Társadalmi csoportok között, életmódban, érdeklödési körben, mentális és intellektuális szinten is. Példának okáért egy dúsgazdag ronda nö nem fog egy csúcskinézetü de csóró embert választani. Ez társadalmi szintkülönbség. Egy okos ember nem fog egy hülyét választani akkor sem ha világszépe, mert nem tud vele mentálisan kielégülni. Egy sportörült/hiperaktív/pörgös típus nem fog egy kanapéhuszárt választani, mert nem lesznek közös programok, vagy az egyiknek kényszerhelyzet miatt elmegy a kedve a másiktól. Egy csendes nyugodt ember nem fog egy folyamatosan csacsogó embert választani, mert elfárad agyilag. Egy vallásos ember nem fog egy másokat figyelmen kívül hagyó önzö embert választani.

T´ßevképzeted az, hogy csak külsöségeken alapuló szintek vannak. Hidd el, a szerelem egy furfangos dolog, tetszik valaki, szerelmes leszel, összejössz vele, de idövel kiderülnek egymásról a dolgok, egyre több minden nem tetszik, a szerelem elmúlik és hamarosan azon gondolkodsz hogy hogy szerethettél bele egy ilyenbe. A szex pedig nem csak a kerek fenéktöl vagy nagy kemény mellektöl jó. Hiába bombázó vagy macsó valaki, ha az ágyban egy fadarab, vagy csak magára figyel, emiatt a másiknak nem lesz jó vagy ki sem elégül rendesen, ugyanis a szexuális kielégülés nem csak maga az ejakuláció. Emellett ott vannak a különbözö vágyak, beállítottságok, fétisek, hajlamok, aminek szintén nem árt ha nagyrészben egyeznek.

Egy önálló felnött ember nem fog egy mindenben az anyja véleményét kikérö embert választani. A korral az ember egyre több kapcsolaton van túl, sok mindent megtanul, egyre kevésbé fog egy kezdö, az érzelmeivel nem tisztában lévö, "assetudom még mit keresek" embert választani.

Kismillió példát hozhatnék még, ami mind azt bizonyítja, hogy a külsöségek alapján való hasonló szint az kis része csak a dolognak. Sokkal nagyobb részét teszi ki az intellektuális és mentális része a dolognak, és hála Istennek ezen a nagyobb részen sokat lehet változtatni, míg a külsöségeken kevesebbet, sokszor csak eltakarni tudjuk az igazságot.

Ha jobban odafigyelsz láthatsz sokszor olyat amikor egy csinos szép nö egy ronda férfival van, és fordítva.

Az a bajod (és valószínüleg a pszichológusaid is erre utaltak) hogy csak a szemeddel keresel, az agyadat és szívedet kihagyod a dologból. Meg sem akarod ismerni azokat a lányokat akiknél bár lenne esélyed, de nem az aktuális szépségideálok, vagy nem felelnek meg külsöre 100%-ban. Ezzel azért jó ha vigyázol, mert elöbb-utóbb lekerülnek a ruhadarabok, és nem tudhatod mi fogad. Rengeteg fortély van egy tökélete alak elérésére amíg van ami tartsa. Nézz meg néhány sminkelös videót is, hogy a több réteg vakolat felhordása elött hogy is néz ki az illetö, mert kiderül hogy amúgy tök átlagos vagy esetlegesen ronda.

Ami viszont fontosabb, hogy magadat tedd rendbe ott a fejedben és udvarolgass lányoknak élöben. Ez kezdetben nehéz és látszik is a stressz, de idövel magabiztosabb lazább leszel. A negatív, mindent/mindenkit okoló hozzáállást is felejtsd el. Rengeteg rondának és butának is megy a párkeresés, tehát ha neked nem sikerül, akkor a hiba csak BENNED lehet, te CSINÁLSZ valamit rosszul. Ha legalább ezzal tisztában lennél, és nem a genetikádra meg a világra fognád már sokkal jobb helyzetben lennél.

Elsö sorban nem részmondatokat kellene kiragadnod és azokat eröltetve megcáfolni vagy belemagyarázni a saját véleményed, hanem elfogadni ha valaki segíteni akar és leírja a tapasztalatát, véleményét, nézöpontját. Tedd fel a kérdést, hogy milyen is vagy valójában, és ezt a környezeted fogja tudni megmondani, nem te. Te a miértjét fogod tudni megtalálni, amiben szintén rengeteget segít mások véleménye, meglátása, mert a környezeted mutat neked tükröt. Légy nyitott a változásra, akard, anélkül itt fogsz panaszkodni a világra 50 év múlva is.

Nem tudom hány éves vagy, de ne a fiatal általános- és középiskolás, önmagukat is keresö, ennek folyamataként mindenféle stílusokat követö, havonta változó ideálokat kergetö lánykák legyenek a meghatározói a gondolkodásodnak. Rossz élmény volt, elmúlt, nem lehet rajta változtatni, felejtsd el.

A saját életeddel foglalkozz, amit úgymond egyedül élsz és alakítasz, és ehhez keress párt, aki beleillik a képbe. Nem a párkapcsolat a legeslegfontosabb a világon.

“ha küzdünk teljes erőbedobással akkor lehet változás egy nap!”

Fordítás: én nem akarom a kisujjamat sem mozdítani de elvárnám ,hogy államilag legyen legalább egy bombanő hozzám rendelve aki akkor kefél velem mikor én akarom úgy ahogy én akarom.

> Élvezem, hogy amint átkerül a tudományokból rögtön igenlő válaszokat kapok

Talán mert a tudomány kategóriában válaszolók megszokták, hogy jobban átgondolják a válaszaikat.

> A tudományokban meg, ahol az valóságot, igazságot kutatják valamiért nincsenek képben.

Több közösségnek is tagja voltam/vagyok (az osztályközösségen, illetve munkahelyi közösségen túl is). Sok olyan esetet láttam – sőt voltam magam is így –, mikor egy fiú meg egy lány egy közösségnek voltak tagjai, akár évek óta. Nyilván látták egymást, sőt ismerték nagy vonalakban egymás tulajdonságait is annyira, hogy tudtak a másikról mondani 10 mondatot. Mégsem volt közöttük szexuális vonzalom, közömbösek voltak egymás iránt, sőt volt olyan eset, mikor az egyikben még némi ellenszenv is volt a másik iránt. Aztán jött egy szituáció, egy kicsit jobban megismerték egymást, majd végül összejöttek. És nyilván nem aszexuális kapcsolat alakult ki, éreztek egymás iránt szexuális vágyat is, amit természetesen ki is elégítettek, illetve éreztek egymás iránt szellemi, lelki vágyódást is.

Ha a párválasztás *puszta* genetika kérdése lenne, akkor a fenti – nem ritka – eset csak azzal lehetne magyarázható, hogy valamelyik félnek időközben megváltozott a genetikai állománya. (Még az sem releváns, hogy öregedtek pár évet, mondjuk huszon-harminc évesen pár év nem sokat változtat az emberen.) Nyilván nem ez történt, hanem az, hogy a közömbösségnek, majd a vonzalomnak és a párkapcsolatnak nemcsak hogy vannak nem genetikai okai, de ezek a nem genetikai okok jobban meghatározók, mint a genetikai tulajdonságok.

Fordítva is igaz ez, egy közösségben előfordul, hogy egy párkapcsolat véget ér, de a két fél fontosnak érzi a közösséghez való tartozást annyira, hogy megbékéljen a másikkal, ne tűnjön el az egyik véglegesen a másik életéből. Régen párt alkottak, volt közöttük testi, lelki, szellemi vonzalom, majd eltelt némi idő, és már nem voltak egy pár, nem éreztek egymás iránt mélyebb testi, lelki vonzalmat. Tehát nyilvánvaló ebben az esetben is, hogy a párkapcsolat nem kizárólag puszta genetikai jellemzőkön: kinézeten, vagy főbb jellemvonásokon múlik.

Nem tudom, én nem érzem azt, hogy ne lennék képben. Más vagy nem gondolta át a választ, vagy nincs közösségi élete (így aligha tudom elfogadni, hogy ő jobban képben van, mint én).