46 éves nőként hogy fogok így társat találni?

12-es vagyok.

Egyáltalán nem biztos, hogy benned van a hiba. Ennyi idősen valljuk be őszintén, a "java" házasságban él. Nekünk a maradékból kell (nekem már csak kellett szerencsére) válogatni. Ez nem 1-2 hét. Én kb 5 évig voltam többet-kevesebbet netes társkeresőn. Lett először egy nálam kb 2 évvel fiatalabb srác, aki 3 hónapos kapcsolat után classic ghostingolt. Aztán újra kerestem. Lett egy hasonló korú elvált apuka, 1,5 év kínlódás, eltűnt, visszajött, gyerekekkel program, aztán megint eltűnt... ígéretek garmada, de igazából maradt otthon anyukáékkal a legényszobájában. Hálaistennek figyelmeztettek, hogy látták társkeresőzni, megnéztem, ráírtam, igaz volt - most már azt mondom, hogy hálaistennek - kirúgtam, továbbléptem.

És akkor pár hónapra rá jött a már egy hetes:) férjem.

Fiatalon sem könnyű párt találni, hát még 40+-osan. Vagy házasságból kacsingatnak ki, vagy nem akarnak újra megállapodni, csak kalandot keresnek. De azért lehet találni. Lehet nem máról holnapra, de fogsz találni Te is.

Aki elkeseredetten keresi a párját, kapcsolatot, az sajnos meglátszik a viselkedésén, kisugárzásán is. Hogy érzelmileg kiéhezett, mindegy milyen nemű és korú az illető. Én húszévesen voltam a legszebb és egyben a legmagányosabb. Nem igaz, hogy ha egy adott korú vagy, akkor már lehúzhatod a rolót. Amikor nagyon akartam nem kaptam meg, minél jobban akartam a dolgot annál messzebre kerültem tőle, míg nem feladtam, hogy ez reménytelen, úgy néz ki én nem találom meg az emberemet. Aztán végül mikor már nem stresszeltem annyit rajta, a kinézetemre sem adtam már nagyon, amikor összejöttem az akkori párommal. És ami érdekes, hogy utána több jelentkező is lett volna.

Egyszerűen csak azt tudom javasolni, hogy nyugodj meg, engedd el, ne akard annyira, a fókuszt helyezd egyenlőre másra. Amikor ez valóban megtörténik, szinte mindegy lesz hogy van e melleted valaki vagy nem, nincsen hiány érzeted.

(Nem) Kicsit trollkodásnak tűnik a kérdés, de ...

59 vagyok. 11 éve elvagyok többé kevésbé egyedül.

Néha jó lenni valakivel, de amikor ez az időszak hónapokra elhúzódik és azt veszem észre, minden szabadidőmet kötelezően vele kell töltenem, terhessé válik. Meglépek.

Összeköltözés?? Nem vágyom rá. Talán ha egy jó anyagi körülmények között lévő intelligens, diplomás nő szóba állna velem elgondolkodnék a dolgon.

A férjedtől vagy a volt barátodtól vennék néhány különórát a hogyan csábítsunk el 15 évvel fiatalabb nőket témakörben.

"A szintem alá meg csak azért nem akarok lemenni, hogy legyen valakim" Aha... Mindennek annyi az ára a piacon amit megadnak érte. Egy Dali képnek talán nincs is meghatározható ára, mivel nem adják el.

Egy 77 éves Kodályértadtak egy 19 éves Péczelit. Mint Egyiptomban kérdezik a halál után a lélektől: Mit tudsz felajánlani?

Vagyon, műveltség, szépség, fiatalság, ... terén?

Mutatósnak nem attól mutatós valaki, hogy hány éves. A húszéves leányok jelentős része akkora mint egy malac, tisztelet a kivételnek. Negyvenes anyukák közt meg sokan meglehetősen jól tartják magukat. De ízlésről alapvetően felesleges vitatkozni.

Izgalmasabb egy fiatalka nő a kollégának? Ha az izgalom a csajszis bulika, az insta, a menjünk fesztiválra, a nézdazájfonomat menjünk horvátba... akkor izgalmas. Csodálkozom, amikor negyvenes meglett családapák csücsörítő kislányokra vágynak. Kapuzárási pánik tünete lehet.