Van esély 45 éves elvált nőként társat találni? Hogy lehetne ismerkedni?

Van esélyed, ha szép vagy, maximum pár kg plusz van rajtad és intelligens vagy.

Hogyan lehetne ismerkedni? Pl. a neten. Akár itt.

Társat találni abszolút van esély, írom ezt 46 éves társkereső nőként. A kérdés csak az, hogy MILYEN társat szeretnél...

Ha vannak igényeid, akkor jóval nehezebb. Sajnos ebben a korban a többség, ha egyedül van, annak oka van...

Pontosítanám a 2-es választ!

Nem az a baj ha vannak igényeid, hanem az ha túlzóak ahhoz képest mint amit te nyújtani tudsz!

A többi csak rajtad múlik.

3: Igen. Én például évekig nem kerestem társat egyáltalán és tényleg nehéz visszarázódni, pláne úgy, hogy pár jól induló ismerkedés után igencsak megrendült a bizalmam. Nincs bennem túl nagy lelkesedés, ez tény.

4: Sajnos nem. Én még annyit sem várok el, amit én nyújtani tudok (pl. egzisztenciálisan), de a jelek szerint ezek az igények is túlzóak. Lejjebb adni viszont nem szeretném.

5-ös!

Ez a tipikus "egy férfi sem érhet fel hozzám, olyan csodálatos vagyok" mentalitás!

És mindezt 40-es érett nőként! Mert, hogy a tini lányok a szőke herceget várják fehér lovon, az egy dolog. De, hogy ennyi idős fejjel sem növitek ki ezt a mentalitást az már azért vicces!

Gyakorlatilag naponta van itt ilyen jellegű kérdés 30-40-es nőktől, de már az is nagy csoda ha egyáltalán válaszolni tudtok!

Ugyanez van a társkeresőkön is.

Na ezért vagytok egyedül.

7: Ezt a következtetést a válaszom melyik részéből vontad le?

Én kb. annyit várok el, hogy lehessen értelmesen kommunikálni (jómagam értelmiségi vagyok, de nem várok el diplomát a potenciális partnertől, csupán annyit, hogy képes legyen kerek, egész mondatokban kommunikálni).

Egzisztenciálisan annyit, hogy el tudja magát tartani, nem kell saját lakás, autó, stb., pedig nekem ezek megvannak. Viszont eltartani nem szeretnék senkit.

Ami igazán fontos számomra, az a személyiség, hogy negyvenesként már ne játszmázzon, ne legyen sunyi, vállalja fel a véleményét, a gondolatait.

Na hát ezek azok a hatalmas elvárások, amiket nem igazán sikerült teljesíteni azoknak, akikkel eddig ismerkedtem.

10-essel messzemenően egyetértek. 46 éves vagyok, özvegy. Volt egy közel 20 éven át tartó boldog kapcsolatom, és inkább maradok egyedül, mint kössek egy rossz kompromisszumot. Én sem gondolom, hogy egy férfi sem érhet fel hozzám, de azt gondolom, hogy aki nem, azzal soha nem lehetne valóban működő kapcsolatom.

Többdiplomás értelmiségi vagyok, tudományos fokozattal, regionális középvezető egy külföldi érdekeltségű gyógyszerkutató cégnél, ennek megfelelő jövedelemmel. Tudom fizetni a lányom magániskoláját, a takarítónőt, ételt rendelni, ha olyan kedvem van. Igényem és lehetőségem is van kulturális programokra, utazásra költeni. Próbáltam kompromisszumot kötni, ahol lehet, és a 10-eshez hasonlóan olyanok irányába nyitni, ahol egzisztenciális különbségek vannak, vagy olyannal, aki alacsonyabb végzettségű, de nem működik, és alapvetően ezeknek a férfiaknak a frusztrációja és komplexusai miatt.

Egész egyszerűen az a magyarországi férfiréteg, amely hozzám hasonló hátterű, házas vagy sokkal fiatalabb nők iránt érdeklődik. Én elengedtem, mert úgy gondolom, hogy jobb nekem egyedül egy boldog házasság emlékével, mint egy méltatlan és boldogtalan kapcsolatban.