Elvesztettem a hitem a nőkben. Hogy tudnék újra bízni ?

Csalódtál... Hát Istenem ez van, nagy valószínűséggel még fogsz is.

N 30

Első körben talán illene felfognod (szerintem nem kell túl nagy IQ hozzá), hogy a nők sem egyenmintára készülő biorobotok, hanem önálló emberek saját személyiséggel. A legbutább dolgok egyike, amikor valaki egy személlyel kapcsolatban negatív tapasztalatot szerez, erre "válaszul" kiragadja annak egy (az átélt sérelemhez egyáltalán nem kapcsolódó) tulajdonságát, és az alapján mindenkit elkezd utálni, aki azzal a jellemzővel bír. Mondjuk addig jó, ameddig csak egy átlagember gondolkodik így, mert ha egy döntéshozá pozícióban levő személy, akkor láthattuk párszor a történelem során, hogy ez a felfogás milyen áldatlan állapotokhoz képes vezetni.

"A lány rendkívül toxic volt"

Fájna magyarul? "Mérgező". Vagy ha nagyon ragaszkodsz az idegen eredetű szavakhoz, akkor is "toxikus".

De mindegy, nem lényeg. Csak elszomorító, hogy 25 alatt már szinte ciki helyesen beszélni/írni. Muszáj mindenhová odahányni egy-két angol szót, mert az a menő.

"volt hogy szájbavert stb"

Te pedig 5 évig hagytad.

Ne haragudj, de már a második bekezdésed elején tök világos, hogy itt nem "a nőkkel", hanem veled van a gond. Félre ne érts, távol álljon tőlem az áldozathibáztatás, de egy ép ember ilyen esetben menten kiadja az útját.

"Párszor majdnem szakítottunk , de mindig sírva könyörgött hogy megváltozik stb."

És hányadik ilyen után jöttél rá, hogy mégsem fog változni? Én is türelmes vagyok, de azért 5 év egy kicsikét hosszú idő várni a változásra.

"és meg tudtam , hogy kapcsolat közepén megcsalt egy sráccal"

Igen, ez tényleg gerinctelen dolog volt.

"Az tartotta bennem a lelket , hogy akármilyen ember is volt legalább nem csalt meg"

És így utólag már nem mindegy? Volt egy pocsék kapcsolatod, attól a jövőd nem lenne jobb, ha nem csalt volna meg.

"Ezután rátaláltam az igazira."

Pontosabban: akiről azt hitted, hogy az igazi.

"A szerelem vak." Nem véletlenül mondják ezt. Az első pár hónapban rendszerint olyan tökéletesnek látjuk, akit megszeretünk... aztán kiderül, hogy lehet, mégsem az.

Szó nincs arról, hogy gond lenne a romantikus ábrándokkal. Sőt, szerintem kifejezetten jó dolgok. De azért néha egy kicsit észnél is kell lenni. :-) Reméld nyugodtan, hogy egy kapcsolat örökké tart, de azért ésszel tudjad, hogy erre nincs 100%-os garancia.

"Az volt az indok hogy már nem érez úgy mint a kapcsolat elején."

Igen. A szerelem néha elmúlik. Felszállt nála az a bizonyos rózsaszín köd, és láthatóan ez részéről inkább egy fellángolás volt, és nem szerelem. Igen, van ilyen. Még mindig jobb békében elválni, és a szép emlékekre emlékezni, mintsem egy posványos kapcsolatban vergődni évekig.

"Most én voltam az aki sírva könyörgött neki hogy próbáljuk meg újra"

A reakciód érthető, de személyes tapasztalat, hogy ez a legrosszabb, amit tehetsz. Igen, tudom, az ember ha szerelmes, bármit megtenne, a legutolsó, 0,001%-os esélybe is belekapaszkodik. De ha valami egyik részről nem működik, akkor felesleges erőltetni. Még ha "visszafogad", akkor is: mi értelme egy egyoldalú kapcsolatban lenni, ahol a másik fél legfeljebb megjátssza az érzéseit?

"Nem hiszem hogy lesz valaha még egy ekkora szerelmem mint ez a másik lány."

Óh, hallod... Túl vagyok már a 30-on, és jópárszor éreztem már hasonlóan. Először gimis koromban, amikor egy lány borzasztóan elbűvölt. Álomszép volt, látszólag kedves is, aztán persze élből elutasított. Akkor azt hittem, hogy soha a büdös életbe' nem lesz olyan lány, akibe legalább annyira bele vagyok esve, mint belé voltam. Aztán a gimi során még kétszer éreztem ugyanezt. :-) Idősebbként is párszor átéltem hasonló gondolatokat, bár akkor már ésszel fel tudtam fogni, hogy minden bizonnyal lesz olyan, akit hasonlóan, vagy még jobban szeretek. Legutoljára egy 1 évig tartó kapcsolat után éreztem ezt. Soha többé nem lesz olyan, akivel ennyire jól megértjük és kiegészítjük egymást, stb. Aztán azóta csak van újabb jelölt, akiről azt gondolom, hogy ha sikerül összejönnöm vele, én leszek a világon a legszerencsésebb férfi. Aztán ki tudja, mi lesz. Ha nem sikerül, midnen bizonnyal hasonlóan fogok érezni... aztán a következő nagy szerelemnél egy csapásra továbbáll ez az érzés.

"De ha lenne is , hogy tudnék bízni abban hogy nem csal meg"

Most nem azért... hányan csaltak meg? 1 fő. Ez alapján vonsz le következtetést kb. 3,5 milliárd emberről?

És hogyan tudnál.. hát hogyan? Úgy, hogy megismered, kiismered, és hiszel neki. Úgy, hogy felfogod azokat, amiket már fentebb is írtam.

"vagy fél év 1 év után nem mondja azt hogy ennyi volt"

Vagy te mondod azt. Mert az is megeshet.

Egyébként meg mi van akkor? Legfeljebb akkor az a kapcsolatod nem tart örökké. Van ilyen.

"eddig olyan kapcsolataim voltak , ahol a lányok konkrétan nem tudják pontosan helyére tenni az érzéseiket , és nagyon gyerekesek"

Aha. És te akkor mi vagy??

"mostanra rájöttem hogy de , pontosan ugyanolyanok voltak"

Tényleg? Mindkettő olyan volt, mint másik 3,5 milliárd nő? Jaj, ne legyél már gyerekes!

"Valaki esetleg el tudna látni valamilyen tanáccsal , hogy tudnék ezen túllendülni?"

Ésszel.

Felfogod, amiket én is, meg mások is írtunk. Illetve: megtanulod, hogy milyenek az emberi kapcsolatok. Megtanulod, hogy az élet része a csalódás is. Hogy bízni kell, de néha van, hogy félresiklanak a dolgok.

Na, meg ne legyél kapcsolatfüggő! Ha most csalódott vagy, foglald el magad más módokon! Ne ezen kattogj egyfolytában!

" Én sose csaltam meg , sose kavartam senkivel."

Ez nem erény. Ez alapvető kéne, hogy legyen.

"Egyszer azért vágott pofán mert véletlen elaludtam egy buliban."

Te pedig elnézted neki, mert ő annyira tökéletes.

Oké. Egy-két dolog még belefér. Nem tudom, hogy ezek a megnyilvánulásai mennyire voltak ténylegesen agresszívek, nekem is volt olyan barátnőm, aki mondjuk egy ártatlan kis piszkálódásért vállba ütött, de egyértelműen nem agresszióból, hanem amolyan "visszapiszkálásból". Néha egy kis hülyéskedés, incselkedés belefér, persze, ha ezt egyik fél sem éli meg traumaként, és ha a cél nem a bántalmazás. Nem tudom, hogy nálatok ez mennyire volt komoly, de ha ennyire mély nyomot hagyott, akkor biztos, az volt. Viszont akkor azért megérthetted volna, hogy ez csak nem olyan jó kapcsolat.

"Azért voltam vele öt évig , mert bíztam a múlt énemben"

Bocs, de ez mellébeszélés.

Kicsit olyan ez, mint amit a pszichológia "elveszett költségek tévedésének" hív. Nem szakítasz, mert sajnálod a belefektetett időt.

Illetve azért sem szakítasz, mert még mindig egy álomképet kergetsz. Azt, hogy milyennek képzelted őt, amikor megismerted.

"Együtt éltünk , mentünk mindenfele , fizetésemnél fogva fizettem a közös életünk nagyobb részét."

Tehát egy vérszívó hárpia volt, aki szerette lenyúlni a pénzed. Te az egyik dolgot elnézted, a másikat meg nem akartad észrevenni. Nem ismerted ki, és végig egy álomképet kergettél.

"Olyanokért nem beszélt velem napokig , hogy miért hagyom a nadrágomat a földön..."

És utána próbáltátok megbeszélni?

Ez a kapcsolat szemmel láthatóan ezer sebből vérzett, és gyanítom, csak egy részét tudjuk a teljes igazságnak.

"Tehát a srác a hülye , mert akart még esélyt adni a dolognak ? Nem a lány aki szájbaveri a párját , meg megcsalj a háta mögött ?"

Egyikük viselkedése sem ideális.

A "még egy esély" nem "még 4 évet" jelent.

Én nem kétlem, hogy alapvetően jó szándékú vagy. De azért ez az "én vagyok a tökéletes, és mindenki más hulladék" hozzáállás, hogy is mondjam... nem túl bölcs dolog. Egész biztos, hogy neked is volt számtalan idegesítő dolgod. Ami lehet, hogy valakinem bőven tolerálható, de mondjuk az aktuális barátnődnek nem. Van, hogy két ember egyszerűen nem illik össze. Gondolom, első komolyabb kapcsolatod volt, azért tartottál ki a sérelmek ellenére ennyi ideig. Utána meg gyakorlatilag bánatodban belemenekültél egy kapcsolatba, amiről szintén azt próbáltad képzelni, hogy az a létező kapcsolatok legjobbika.

Nem állítom, hogy minden megcsalásnak lenne konkrét oka, és nem is tartom egy gerinces dolognak, de azért legtöbbször olyan esetekben fordul elő, amikor valaki nem boldog abban a kapcsolatban. Vagy hiányzik neki valami, és azt máshol próbálja megtalálni, vagy csak érdekből tartja fenn a kapcsolatot. Persze, mint írtam, akkor sem megoldás a megcsalás, de korántsem biztos, hogy csak a másikban van hiba.

Én leginkább egy önismereti tréninget tudnék javasolni. Először ismerd meg magad, aztán pedig: élj! Ne keseregj, hanem élj! Úgy beszélsz, mint egy ötvenes, akinek az életében semmi nem jött össze. Közben meg 23 vagy, két kapcsolattal a hátad mögött.

A másik dolog, szintén írtam már, hogy próbálj a jó dolgokra emlékezni! Oké, véget ért egy (két) kapcsolat. Nem tartott örökké. Fájó dolog. De ne csak a fájdalomra emlékezz! Hanem a boldogságra is, amikor már attól boldog voltál, hogy megölelheted. Ne csak a sérelmekre emlékezz, hanem az együtt megélt kellemes emlékekre is!