A nők gyerekvállalás utáni terrora mást nem zavar?

#25-ös vagyok, és szerintem félreérthetően fogalmaztam. Én nem értek egyet a kérdezővel - nagyon nem -, csak szerintem a fekete-fehér kommunikáció csapdájában vagyunk, és a két véglet között vagdalkozunk.

Amit kihallok a kérdező sorai közül az az, hogy úgy érzi, nincs választása. Ha párkapcsolatot szeretne egy nővel az a nő előbb-utóbb biztosan gyereket akar majd. Ha a férfi nem vállal gyereket, a nő elhagyja, ha a bevállalja, akkor pedig a nő elvárja, hogy a férfi segítsen a gyereknevelésben, tartsa el a családot, adja fel a hobbiját, a szexuális vágyait, stb. Ezt nevezte ő terrornak.

Szerintem ez baromság, és a megfogalmazás is bicskanyitogató, mégsem gondolom, hogy a kérdező ennek az ellenkezőjét szeretné elérni - azaz nevelje csak a nő egyedül a gyereket és közben legyen szorgos szerető és a családi kasszába is termeljen. Az egyik véglet heves elutasítása nem jelenti a másik véglethez történő elköteleződést.

Azért összetettebb, mert bizonyos helyzetekben teljesen normális, hogy a gyerek az első. A gond akkor van, ha a gyerek a kizárólagos.

A másik kérdésednél leírtam, hogy nekem az az agyfasz, amikor beszélek hozzá, és azt nézi, hogy a gyereknek nehogy valami baja legyen a homokozóban, vagy éppen a gyerekek belevágnak a szavamba, hogy hozzá beszéljenek, és nem szól rájuk. Esetleg este a fürdőkádban végig a gyerekekről beszél (ennél semmivel nem volt jobb, mikor én a melómról beszéltem ugyanott).

Ezzel együtt mi simán lepattintjuk a gyerekeket az anyóshoz, hogy legyünk ketten, még úgy is, hogy nem akarnak menni. Nem ritkán rám mászik pucéran fogmosás közben, míg a gyerekeknek betesz valami mesét. Mindig külön altattuk őket, mert a mi ágyunk a kettőnké, és ehhez ő ragaszkodott. Amikor látja, hogy szar kedvű vagyok, megpróbálja lerázni a gyerekeket, hogy engem pátyolgasson, sorolhatnám.

Én általánosságban nem érzem magam kevésbé fontosnak, mint a gyerekek, azzal viszont tökéletesen egyetértek, hogy a gyerek a sürgősebb. Ezzel együtt igen: vannak olyan pillanatok, amikor nem értünk egyet a sorrendben, és ezen akár kiadósan össze is veszünk. Ezért mondom, hogy ez sokkal összetettebb, mint hogy én, vagy a gyerekek vagyunk az első helyen.

27es(meg még pár másik) vagyok.

Szerintem nem a gyerek az első. Mindig más az első. Sokszor én, mert én is ember vagyok, sokszor a gyerek, mert ő is sokszor rászorul, és sokszor a párom, mert ő is fontos.

Szerintem ez a "ki az első" dolog folyamatosan cserélődik attól függően, kinek milyen baja van. A gyereknek jóval több baja szokott lenni, de simán szereznék bébiszittert, ha a párommal lenne valami. Most ha a gyerek üvölt mert bekakilt amitől hüvelyfertőzése lehet, nem fogom otthagyni, mert a páromnak épp szpásra támadt kedve.. Mindig súlyozni kell, mi a fontos.

Ha épp ömlik a vér a lábamból, mert beleléptem egy szilánkba, hagyom még 15 percet a kakiban a gyereket, amíg kiszedem a szilánkot és bekötözöm a lábam. Ha épp az idegösszeroppanás szélén állok, a gyerek meg sír valami hülyeségért, akkor simán fogtam magam és elvonultam nyugiidőre, mert nekem jobban kellett. Ha a páromnak gondja van, ami fontosabb, megoldom, mert meg kell oldani. Ha a gyereknek, akkor azt kell megoldani. Ha nekem, akkor meg azt! Ez ilyen.

Normális körülmények közt a felnőtteknek kevés olyan gondjuk van, amivel ne tudnának egyedül megbirkózni, és normális felnőtt tudja, hogy szrban ülni, vagy fogfájástól üvölteni rosszabb, mint masszírozásra vágyni. Normális felnőtt tudja, hogy a gyerek fájdalma fontosabb, mint az övé. Pl ha a párom meg a gyerek elesne bringával, előbb a gyerekhez szaladnék, miközben a páromat kérdezem, hogy jól van e. Felnőtt, 100x esett már el, apró gondokat megold, ha nagy, jelezni tudja, de a gyerek ugyanúgy üvölt, ha eltört a combnyaka, mintha lehorzsolta a térdét, ezt nekem kell megállapítani..

Egyébként nekem nem esett le eddig, hogy a kérdező féltékeny a gyerekre, azt hittem a nőket utálja, mert nem csinálnak semmit.

Ja és simán lehet valakit mellőzni kutya, macska, vagy rokon, esetleg barátnő miatt, aki hanyagoló típus(akinek nem vagy elég fontos), az más miatt is fog, akkor is, amikor még nincs gyerek.

Azt meg fel sem fogom, hogy úgy érzi gyereket "kell" vállalni, különben nem állnak vele össze. Sokan vannak, akik nem akarnak. Nők is. Hazudni azért, hogy veled legyenek meg etikátlan, és egyáltalán nem kell másnak lenned, mint ami vagy, hogy valaki leálljon veled. Semmilyen téren. Csak ugye van egy standard, ami több emberhez idomul, de felnőtt ember nem játssza meg magát azért, hogy több embernek kelljen..

Mi vagy te, kistini? Kb ez a szint, hogy megjátszom magam, hogy népszerű legyek és majd boldoggá tesz.. nem tesz. És ez nem csapda, pláne nem terror:D Istenem.. valami durva gondolkodási zavarban szenvedsz, mi lehet, ez a rugalmatlan gondolkodásmód? autizmus?

Nem kell ennyire személyeskedőbe lemenni. Én tökéletesen megértem, amikor valaki féltékeny a gyerekére.

Nekem is baromi kínzás, amikor mondjuk egy kifacsart nap végén hazamegyek, szeretnék kicsit beszélgetni, de a gyerekem állandóan belebeszél, meg minden szarságot megcsinál csak azért, mert nem rá figyelek. Ha végre elhúznak kicsit játszani, a feleségem fél szeme mindig rajtuk van, "nehogy baj legyen". Ha végre elaludtak, akkor többnyire a feleségem vagy kidőlt és lefekszik aludni, vagy zizeg és ventillál, hogy milyen volt a napja a gyerekekkel. Ha meg mégis fenmaraduk, és egy jót beszélgetünk, akkor reggel olyan fáradtan kelünk, hogy azt gondolom, nem érte meg.

Sokszor érzem méltánytalannak, hogy mindenből kiveszem a részem otthon, eltartom egyedül a családot, alkalmazkodom, amiben csak tudok, egy csomó energiát fektetek a házasságomba, és cserébe annyit nem várhatok az élettől, hogy ne érezzem magam magányosnak. Én ebből a szempontból k.vára megértem a kérdezőt.

Amiben nem értek egyet vele, hogy ez a nők hibája volna, abban meg pláne nem, hogy szándékosan csinálnák, hogy kizsákmányolják a férfit. Abban sem értek egyet, hogy én második helyen lennék a feleségemnél. Egyszerűen arról van szó, hogy k.va nehéz gyereket nevelni, és ezt időnként megsínyli az ember.

" a feleségem fél szeme mindig rajtuk van," A tiéd miért nincs? Akkor a feleség pihizne kicsit, és nem lenne fáradt később masszírozni téged.

Nekem is van gyerekem(én egyedül nevelem) és simán van időm videócsetelni a randipertnereimmel, mert addig a gyerekem játszik vagy babázik vagy egy ideje már olvas. És naná, hogy belebeszélnek, mikor megjössz, ők is akarnak egy szeletet belőled, ők is beszélgetnének veled, erre most van csak alkalmuk. Amúgy simán meg lehet nekik is mondani, hogy most ne beszéljenek, mert akármi(ez a nevelés, hiszen ti is számítotok!). Ha te is a gyerekkel beszélgetnél néha, vagy rászólnál, hogy most ti beszéltek "felnőtt dolgokról", akkor lenne időtök. Simán lehet ilyet, nem önzőség. De figyelni, azt mindig kell, és tudod, ha leveszed a másik válláról a terhet, hogy az egésznapos figyelés után kicsit szusszanj és te figyelsz, akkor nincs időd unatkozni, és ha a gyerekeiddel is beszélgetsz, kevésbé vagy magányos, addig a feleséged is feltöltődik, utána meg tud beszélgetni, és akkor meg semennyire nem leszel magányos.. Ahogy írom ezt, hallom, hogy az enyém most mondjuk babázik, mégis itt tudok lenni másik szobában és megírni ezt a választ, közben hallgatom milyen csillogónak tartja egyik baba a másik ruháját..