A nők gyerekvállalás utáni terrora mást nem zavar?

És hány faszi verte szét a kapcsolatot, aki szarik a gyerekére születés után. Nem segít semmit otthon (persze a nő egész nap otthon van...,de ha visza megy dolgozni a férfje ugyan olyan lusta marad).

Nem csak a nőn mullik milyen lesz gyerek után a házasság.

Sok pasi a saját gyerekére féltékeny.

Párom nem a lányom apja, de mindig foglalkozik vele, sok a közös program is.

Sok férjet rá se lehet venni, h családostul kimozduljon.

És nem, nem minden pasi 12 14 órákat dolgozik.

Persze, sok az olyan nő, aki elfelejt nő maradni meg ember, de ezt nem is lehet elvárni pl az első egy évben, pláne ha olyan a gyerek.

Nem sok olyan férfi van, aki haza megy és vigyáz a gyerekre, h az asszony is kimozduljon és levegőt kapjon, programra menjen vagy ép edzegetni.

A faszi minek csinált akkor gyereket... Remélem ilyen felfogással a büdös életbe nem vállalsz gyereket.

Nem kötelező!

Egy erős kapcsolatot is megremget egy gyerek, ha a két fél nem tesz bele mindent.

N 30

#16 pontosan, és most nem ironizálok vagy gúnyolódok. A férfi mit szokott általában csinálni a gyerekvállalás kapcsán? Egyszer van egy jó ~20 másodperce, utána ha jó fej, akkor néha elmegy eperért az asszonynak este 10-kor a közeli éjjel-nappaliba, ha rossz fej, akkor zaklatja a nőt, hogy mi az, hogy már nem akar szexelni görögdinnye méretű hassal, meg egyébként is ne egyen már annyit, és kész. Szülésnél ha jó fej, bent van és fogja az asszony kezét, ha rossz fej, akkor már az első fájásnál sörözni van a srácokkal, merthogy ő megérdemli, születik egy gyereke. Miután hazamennek a babával a kórházból, a jó fej pasi két hétig otthon van, néha pelust cserél és netalán főz egy levest az asszonynak, és örül mint majom a farkának, hogy ő mennyire jó apa, majd amikor letelik a két hét és visszamegy dolgozni, esténként ad egy puszit a babának és esetleg megnézi, amikor anyuka fürdeti, netalán hétvégente felporszívóz egyet meg bepakolja a mosogatógépet, és örül a fejének, hogy ő mennyire jó apa. Ha rossz fej, akkor még ennyi se.

Ehhez képest egy nő mit csinál a gyerek körül?

Eleve a terhességet végigviszi, az összes jó és rossz oldalával együtt. Ragyás lesz a bőre, itt fáj-ott fáj, reggelente a vécébe lóg a feje, amúgy egész nap émelyeg, később meg már nem tud normálisan felülni az ágyból vagy eleve aludni sem megy, mert a gyerek pont lerúgja a veséit és amúgy is mindenhogy rossz. Majd jön a szülés, ami azért nem kicsit fáj, hosszú folyamat, kemény fizikai megpróbáltatás, ha minden rendben halad is egy ijesztő és igenis durva folyamat, akármilyen gyönyörű is a szülés-születés csodája. Ha esetleg császárral szült, akkor meg egy nagy hasi műtét után, minimális fájdalomcsillapítással kell egyből ellátnia a babát, mert szoptatni is kell (szintén fájdalmas az elején sokaknak, másokank meg még később is), nem lehet ám akárhogy begyógyszereznie magát, mert az anyatejen keresztül az újszülöttnek azért igenis ártana sok minden. Szóval a szülés utáni fizikai fájdalmak mellett a hormonális hullámvasút közepette el kell látnia, életben kell tartania egy önmagában életképtelen kis emberi lényt, aki 100%-ban rá van utalva, rá van bízva, tökmindegy, hogy az anyának éppen mije fáj és mihez van kedve, az újszülöttnek szüksége van rá és nem lehet félrerakni a polcra egy napra, amíg kicsit összeszedi magát az ember. Anyuka örül, ha el tudja magát vonszolni a vécére, fáj a pisilés, fáj a kakilás, közben ömlik belőle a vér és a tej (és a véres tej), mindeközben ott ordít a gyerek, akit képtelenség másképp megnyugtatni, csak ha a melled a szájában van és szorosan magadhoz öleled. Amikor hazaértek a kórházból, ez csak folytatódik, még heteken keresztül, mire kicsit rendbejön a nő fizikailag, képes lesz kimozdulni a házból egy rövid sétára a gyerekkel, összefüggő 1,5-2 órás alvásokkal töltekezve (nem csak nappal, éjszaka is). Na, és ez az az időszak, amikor apuka otthon volt és néha bepakolta a mosógépet és kiteregetett, mert jó fej volt. Miután apuka elment dolgozni, akkor még a házimunka is 100% anyukára marad, az igencsak sok időt és energiát igénylő újszülött mellett, akinek potenciálisan a hasa is fáj, szóval reggel ébredéstől éjjel elalvásig folyamatosan üvölt és nem lehet mellette semmit sem csinálni, mert csak akkor nyugodt, ha anya megöleli és ringatja. Ebből apuka mit sem lát, csak azt, hogy amikor a kemény, 8-9 órás munkája után hazaér, akkor a ház tiszta rumlis, a gyerek üvölt, anyuka hisztis és feszült, és még ő van lecseszve, ha megkérdezi, mi lesz a vacsora. Szerinted itt a nő hol lehetne hibás? Nem hibás. Az élethelyzet nehéz, amiben totál egyedül van hagyva, még ha a férfi jó fej és segít, akkor is, mert a nap nagy részében nincs ott senki. Ha itt a férfi az egóját meg a saját feszültségét helyezi előtérbe ahelyett, hogy megpróbálná átérezni a nő helyzetét és megpróbálna a lehető legtöbbet kivenni a terhekből, akkor az egyenes út az általad felvázolt helyzethez. Mert idővel ahogy a gyerek nő és a szülők belerázódnak az új felelősségbe, az új feladatokba, a helyzet javul, és ha az elején a férfi nem volt egy önérzetes pötsfej, akkor a kapcsolatuk is helyreáll, de ha az elején a pasinak fontosabb volt a saját egója, mint a nő és a gyerek, akkor ez a nőben nagyon nagy sérüléseket okozhat, amit sok idő helyreállítani. Szóval igen, ebben a kérdésben a férfin múlik a kapcsolat javítása, legnagyobb részben.

Bennem kisgyerekes nőként az merül fel, hogy azok a férfiak, akik hozzád hasonlóan a gondoskodás meg a figyelem miatt hisztiznek, vajon ők maguk megadják ezt? Te gondoskodsz róla (és itt nem a pénzre célzok)?

Elhívod randizni, megmasszírozod esténként, figyelsz rá, mint társra, megöleled, ott vagy mellette, amikor a világáról nem tud, mert egyszerre vérzik lent és folyik a vér a melléből? Tisztában vagy vele, hogy szülés után a teste még ott tart, hogy a szervei megpróbálnak eljutni az eredeti helyükre? De most komolyan, ti belegondoltatok már abba, hogy mi történik a testtel és a lélekkel ilyenkor? Miért ejtitek teherbe a nőt, ha ennyi empátia nem szorult belétek?

Vagy elvárod, hogy a büdös zoknik mosása közben nedvesedjen be, hogy betehesd ha úgy van kedved?

Tuti, hogy a második, ha az én férjem ilyen lenne, én sem foglalkoznék vele.