A nők gyerekvállalás utáni terrora mást nem zavar?

Létező jelenség, amiről beszélsz, de a csúsztatás szinte minden formája megjelenik a kérdésedben: leegyszerűsíted, kisarkítod, egyoldalúsítod, általánosítasz és túldramatizálod.

Szerintem a "terror" jelző túldrámázás, áldozatjáték. Bizonyos nők valóban hajlamosak manipulatív házisárkányba átváltani, ha úgy gondolják, hogy morálisan nem elszámoltathatók érte. Ehhez tökéletes környezet a "gyerek az első" narratíva. Ugyanakkor azért erre a terror kifejezést használni megmosolyogtató. Ez valóban egy felelősséghárító hatalmi játszma, ami rettentő toxikus és destruktív, de azért még nehezemre esik itt a terror megmentendő áldozataiként tekinteni a férfiakra.

ÁLtalánosítás is, mert bár - mint az elején is mondtam - vannak ilyen családok, de a valóságban a házaspárok többsége ilyen-olyan kompromisszumok mentén, boldogan eléldegél. Szexelnek, van hobbijuk a gyerek mellet, van külön életük, stb. És persze van egy csomó olyan házasság is, ahol a férjnek van meg szinte mindene, és az asszony viselkedik szolgaként.

Egyoldalúan szemléled a dolgot, mert csak arról beszélsz, hogy milyen szar a férfinak, de arról nem beszélünk, hogy gyereket nevelni, mellette nőnek maradni embert próbáló feladat, ami mindkét félnek kompromisszumokkal jár. Az, hogy ezek a kompromisszumok milyen módon köttetnek, az itt a kulcskérdés, de ne állítsuk be úgy, minta a nők itt elvennének valamit a férfiaktól.

Ki is sarkítod a női oldalra, de közben kihagyod belőle a férfi mozgásterét. Szerintem egy ilyen felállásban három ember van együtt, akik megválasztják, hogyan reagálnak a helyzetre, és egymásra. A férfinek meg kell kérdőjeleznie magát is ebben a helyzetben, a férfinek fel kell vállalnia a konfliktust magáért és a családért. Ha szétett karral mutogat a nőre, az ugyanolyan felelősségáthárítás.

És végül úgy állítod be, mintha az egész fekete-fehér lenne, és a nőnek a szülés után csak a gyerek számítana, a férj meg le lenne szarva. A valóságban arról van szó, hogy a szüléssel a nőnek átalakul a fontossági sorrendje, ami a férfi oldalán áldozattal járhat. Ez egy komoly feladat a nőknek, mert a családnak anya a közepe, és ha a család közepéből apát kiszorítják, az egy diszfunkcionális, majd valószínűleg csonka család lesz. Ehhez a feladathoz nőknek fel kell nőniük, és bizony vannak nők, akik inkább a felelősséghárítást választják, mondván apa önző, de ennél ez sokkal összetettebb, és minden helyzetben egyedi leosztás mentén történik.

Még egyszer: ezzel nem védem a nőket, mert tényleg sokan gusztustalan módon hárítják a saját döntéseik felelősségét oly módon a pasira, hogy a fickót állítják be önzőnek, aki nem törődik a gyerekkel, csak magával. Ugyanakkor nem tudok elmenni amellett, hogy ez csak a dolognak a nagyon szubjektív egyik fele, és ezt családos férfiként mondom.

Szerintem a gyerekvállalás egy olyan történés, ami nyomást helyez mindkét szülőre, és akár tetszik, akár nem, próbára teszi a kapcsolatot. Vannak emberek és párkapcsolatok, amik kiállják ezt a próbát, és vannak, akik bizony elhullanak. Azok a férfiak, akik ilyenkor elkezdenek a nőkre hisztizni, elsők között esnek ki a játékból.

Terror...

Te normális vagy egyébként?

Egy gyerekre vagy féltékeny, aki belőled IS született, és felelősséggel tartozol érte?

Oké, hogy nem a te hasadban van és cipeled még a wcre is 9 hónapon keresztül, és nem te préseled ki magadból kínok kínját átélve (és szakadsz szét ott lent), és nem neked rágja szét a mellbimbódat ha nő a foga, de azért ilyen mínuszba konvergáló érzéketlenséggel hogy tudsz létezni?

Az ég mentsen meg attól téged, hogy gyereked legyen, aki nemhogy felnézni nem fog rád, de egyenesen utálni fog az önzésedért.

Ha tördést és szeretetet akarsz a gyereked születése után, akkor bánj a pároddal úgy, hogy segítesz neki és nőként kezeled, nem valami ingyen prostinak, aki tutujgatja a lelked meg a himbilimbidet, amikor kicsapod a hisztit mint egy gyerek.

Ja, akkor veled is baj van, ha azt hiszed, hogy nem is szabad elvárni, hogy a férfi segítsen. :D Pont ez a lényeg, nem magának szülte, hanem kettejüknek...

Valószínűleg egy gyík vagy, aki ezt meg is érdemli.

Egyébként normális kapcsolatnál ez nem így működik. Én mindig kívántam a szexem, közös programokat, stb.

"Ja, akkor veled is baj van, ha azt hiszed, hogy nem is szabad elvárni, hogy a férfi segítsen. :D"

Szerintem félreértetted, mire gondolt a kérdező. Van egy jelenség, amikor a gyerekvállalás után a nő annyi fókuszt csoportosít át a párkapcsolati oldalról a gyereknevelésre, ami miatt a férfi már mellőzve érzi magát, ha pedig szóváteszi, akkor a nő a férfit állítja be önzőnek. Ezt sarkította kis és fújta fel a kérdező. Ettől eltekintve egyébként a jelenség ilyen-olyan formában gyakran megjelenik sok családban, csak nem éppen ilyen "az ártatlanok és a gonosz harca" felállásban.

Tipikus példa, hogy mondjuk a nő annyira le van terhelve, hogy semmi kedve szexelni. Ez pont ugyanannyira érthető, mint az, hogy a csávó, aki nem most szült gyereket és nem szoptat egész nap, annak mondjuk nem változott meg olyan nagyon a libidója. Ilyenkor tipikus eset, hogy ha apa kezdeményez, anya felháborodik, hogy "nem igaz, hogy csak a szexre tud gondolni".

Kinek van igaza? Igazából mindkettejüknek, csak éppen a kommunikáció szar. A férfi csak a feleségére vágyott, elutasítást kapott, és még bűntudata is lett a végén. Kb ezt el tudom képzelni, hogy "terrornak" éli meg valaki. Persze ettől nem az, csak hiányos önismeret és rossz kommunikáció.

25ös

Van egy jelenség, amikor a gyerekvállalás után a nő annyi fókuszt csoportosít át a párkapcsolati oldalról a gyereknevelésre

Tudod, ha a férfi is átcsoportosítaná a dolgok egy részét a gyerekére, olyan fáradt lenne, hogy aludna inkább, minthogy azzal foglalkozzon megmasszírozták e aznap az egóját.

Az a baj, hogy megmaradtak a régi nemi szerepek(férfi csak munka, nő csak háztartás és gyerek), miközben a nők felvettek újakat a maguk mellé, a férfiak meg nem. Ez a baj az összes kapcsolatban. A nő egyszer neveli egyedül a gyereket(90%), viszi a háztartást(90%), addig a férfi meg csak dolgozik. Új idők járnak, a férfiak munkája nem szrrá égni a mezőn gigamega izomlázzal, a nőknek viszont nem segít a népes család a gyerekvigyázásban és az elvárások is nőttek a nők felé. Régen a gyereket verték meg, ha véletlen beleesett a vasvillába, most ha pukli van a fején, vagy nincs vele korosztályszerint játszva, tornázva, a nőt szapulják.. Amíg a férfiaknak könnyebb lett, bent ülnek a légkondis irodában, vagy kocsikáznak, vagy emberekkel beszélnek, nem magányosan szántakan a napon vért izzadva, azóta nekik hawaii az élet, unatkoznak, többet várnak a nőktől és ugyanazt a megbecsülést várják el, amit anno a földműves emberek kaptak 12 óra kemény fizikai munkától. A nőktől meg többet várnak, csinosságot(régen hol volt olyan, hogy szőrtelenítás, hajfestés, testalkat, egyemberes gyerekenevelés, fejlesztése a gyereknek?) meg házitündérkedést, meg profi gyermekfejlesztést és még az ajnározást is.

Ez a baja a kérdezőéknek is, azt hiszi, hogyha munka mellett rápillant a gyerekre, már teljesített mindent is, és neki is babusgatás járna a kaja a háztartás a gyerek mellé.. Pláne ott, ahol még dolgozik is az anyuka, vagy fejlesztésekre hordja.. Régen nem volt olyan elvárás, hogy x mondókát x gyakorlattal, fejlesztő játékok, formabedobós, fél pillanatig se legyen egyedül a gyerek..

Utolsó, én nem is értem, hogy tudsz ilyen következtetéseket levonni.

Vannak páran, akik rosszul reagálnak a stresszre(a gyerek stresszforrás), és bekattannak, de ezt nem csak a gyerek válthatja ki, ők megzuhannak anyagi gondoktól, egészségügyi gondoktól, családi gondoktól, párkapcsolati gondoktól, bármitől szélsőséges lesz a viselkedésük, ők egy ilyen gyengébb stressztűréssel rendelkező típus(ami férfiban is van), alkati kérdés.

Itt nem a gyerek a gond, hanem személyiségi gond(engem inkább az sokkol, hogy mennyien értenek egyet a kérdezővel), hogy úgy gondolják bizonyos dolgok alanyi jogon járnak nekik, és nem feleségük van, akivel egyforma értéket képviselnek, hanem anyjuk, aki babusgatja őket a gyerek mellett is, elintézi a nehéz dolgokat, nekik meg elég csak dolgozni, mert csak az munka, amiért eleget fizetnek.. Normális férfi tudja, hogy a gyereknevelés kemény munka. Keményebb, mint a mostani szakmák nagyrésze. Leszív idegileg, fizikailag és lelkileg is. Normális férfi tudja, hogy a háztartás KÖZÖS, a feleségé és a férfié is fele fele arányban. Normális férfi ki akarja venni a munkát a gyereknevelésből is, mert az nem segítség a feleség felé, hanem az ő gyerekének ellátása, megismerése, kapcsolatépítés. Normális férfi tudja, hogy a babusgatás nem jár, hogy a kedves szavak nem járnak, hanem könnyít a másikon, hogy az olyan állapotban legyen, hogy így viselkedhessen magától.

Aki ilyen férfi, és a felesége mégis megkattan, az alkati dolog, és nem női dolog. A felesége, az az ember gyengébb stressztűrésű, ez van, ilyet választott. Férfiakban is van ilyen, aki befordul, negatív és fáradt lesz, nem lesz kedve semmihez és menekülne a feladatok elől, a legkisebb dolgot is soknak érzi és úgy érzi nem jó az élete.. Ezt jóeséllyel gyerekvállalás előtt kiderítheted a másikról.

Szerintem nincs olyan férfi, aki napi 8at ledolgozza, hazamegy, elvégez 2-3 komolyabb házimunkát, néha visz kaját haza, és még tisztába teszi a gyereket napi párszor, fürdeti és altatja, majd lelkendezve masszírozza a felesége fájó nyakát(nekem mindig ott fájt, mert lefelé kellett nézni a gyerekhez), majd okoz neki egy orgazmust és nyafogás nélkül lefekszik. Miért várnátok el ezt egy nőtől, ha ti sem csináljátok?

Nő is dolgozik otthon a gyerekkel napi 8at(csak ezért nem fizetnek, és ez több, mint napi 8), elvégez 2-3 házimunkát, rittyent külön kaját a gyereknek meg külön neked, este még babusgatja a gyereket majd kidől, hogy éjszaka tudjon kelni.