A pártalálás nagyobbrészt olyan faktorokon múlik, amiket tudunk befolyásolni vagy olyanokon, amiket nem?

Mindig olyan dolgokon múlik amit nem befolyasolhatunk

De ebbe tartozik a genetikánk, és a már rögzült jellemünk és viselkedésünk. A kinézet alapvető fontosságú.

Vannak tőlünk függő dolgok is , de ezek közül azok amikre van valódi befolyasunk, alig jatszanak szerepet

Számomra már eleve a hozzáállás is elég negatívan hangzik: pártalálás... Ez olyan, mintha valami komoly dologról lenne szó, és muszáj párt találnom fú...

Én ennél egyszerűbben fogom fel. Ismerkedek a csajokkal, aztán lesz, ami lesz. Lesz, akivel nem lesz semmi, lesz, akivel szexelünk egy jót, lesz, akivel hosszabb ideig együtt maradok, stb.

Nem igazán gondolkodom ennyire drámain erről a kérdésről, mint te.

Attól függ kit kérdezel. Az itteni incelek most fejvesztve fogják nyomatni azt a dumát, hogy "fejleszthetem önmagam, de 20 centit akkor se növök ha nagyon akarok".

Amúgy nem értek egyet a második bekezdéssel. Szerintem nem én vagyok az egyetlen ember aki néha úgy érzi rossz korba született, mégis tudom, és tudatosítom magamban mindig, hogy ettől függetlenül ki tudom hozni a jelenlegi életemből a legtöbbet.

Ha valaki úgy érzi, hogy muszáj otthon maradjon egy 4000 lakosságú faluba, mert ott az anyja akit ápolni kell... az még mindig nem írta le a helyzetét teljes mértékben. Ez egy sarkított példa és rengeteg önismeret kell, hogy a lelkiismerettel tudjon az ember mit kezdeni. De muszáj a lehetőségeket is felismerni, nem csak beletördőni, hogy "evvan, falusi a családom, örökké én is ez kell maradjak".

Családi élethelyzet? Mindig mindenkivel történik minden is. Nem kifogások mögé kell bújni, hanem a traumákat feldolgozni, vagy toxikus családot levetközni - ehhet is kell önismeret és lelkiismeret bontogatás.

De! Arról is mi tehetünk, hogy milyen igényeket támasztunk! Én itt rengetegszer hallottam 170 centis férfiaktól, hogy alacsonyak és emiatt nem találnak párt. Az átlag magyar nő 160 centi és nem akar 190 centis kant. De ezt nem fogják elfogadni az incelek, mindig azt mondják, hogy denemígyvanez.

Szóval az incelek egyrészt a saját tulajdonságaikkal, másrészt az igényeikkel sem szoktak tisztába lenni.

Mehetnék én 150 centis nőként honvéd egyetemre? Nem. Már felvételinél elvágnak a magasságom miatt. Vágyhatok rá? Igen. De nincs értelme.

Ugyanígy: van értelme vágynia egy férfinak olyan nőre, aki nem az ő szintjén mozog?

Ha falun élsz, és úgy érzed a falusi élet, gyári meló az egyetlen lehetőséged, akkor ne szupermodellt akarj magad mellé.

Ő…. Is is.

😅

Van amin tudsz és van amin nem.

De ettől még az emberek 99%a talál magának, párt.

Viszont azt is nézni kell hogy milyet!

Van egy csomó rossz párkapcsolat, meg válás…..stb

Nem biztos hogy olyan rosszul jár akinek nem jön össze hamar.

Ez valóban sok mindentől függ én egyikre sem szavaznék legszívesebben.

Időben, térben is változó a dolog. Mire gondolok?

A genetikánk ugye adott, amit sorsolt a genetikai lottó, azzal kell sajnos élnünk. Persze ilyen-olyan műtéttel tudunk változtatni a külsőnkön, de nem hiszem, hogy a legtöbbeknek ez valós opció lenne.

És miért fontos ez? Mert a genetikánk határozza meg a külsőnket, amely a legfontosabb tényező a vonzalom, a szexuális "kisugárzás" terén.

Ott van a személyiségünk. Ez részben szintén adott, a genetikai hátterünk alapján, részben a saját élményeink, saját lelki erőnk határozza meg és nagyon nagy befolyásoló tényező a környezet ahol élünk, éltünk, a család amiben felnőtt az ember, a szülőkkel való viszony, stb.

Az időbeliséget úgy értem, hogy X korban Y ember sikeres, de lehet pár év múlva már abszolút nem ő lesz a nyerő. Ahogy a trendek, az általános közhangulat és a világ alakulása is befolyásolja a dolgokat. Ezen sem tudunk változtatni.

A földrajzi helyzetünkön viszont igen. Sokan meg is teszik, továbbállnak, más helyre költöznek hátha ott sikeresebbek lesznek, jobban tudnak érvényesülni.

Alapvetően én azt mondom, hogy leginkább rajtunk kívül álló dolgok befolyásolnak MINDENT az életünkben. Persze vannak olyanok akik minden lehetetlen és negatív tényező ellenére is extrém sikeresek, gazdagok stb. lesznek, de ez a nagyon elenyésző kisebbség.

A legtöbben a körülmények áldozatai, az más kérdés, hogy sokan a legrosszabb helyzetből is ki tudnak hozni valami jót, valkik pedig sokkal jobb háttérrel elindulva is kudarcra vannak ítélve.

A genetikánk adott. Ez meghatározza a kinézetünket, a személyiségünket az élethez való hozzáállásunkat. A szüleink adottak, a család amiben felnövünk szintén adott, ahogy az is hogyan bánnak velünk pl. a szüleink, később az osztálytársaink vagy a munkatársak. Legtöbbször aki leőnytelen külsővel születik az az élet minden területén extrém hátrányban lesz. Folyamatos kiközösítés és akár verbális akár fizikai bántalmazásban lesz része élete folyamán. Emiatt a személyisége sem fog megfelelően fejlődni, állandó negatív érzése lesz mindennel kapcsolatban, folyamatosan önbizalmhiánnyal és alacsony önbecsüléssel fog küzdeni.

Szóval szerintem inkább rajtunk kívülálló dolgon múlik a pártalálás sikere is. Viszont vannak akik tényleg nagyon durván erős mentális erőre tesznek szert és tudják kompenzálni a negatív hatásokat. De szerintem a legtöbben nem.

Én azt mondom, hogy csakis a nem elmondható rákattanás (jó értelemben) a másikra az, amitől elsöprő egy kapcsolat vagy sem.

Az összes többi feltételrendszer, amit um. elvárásként fel lehet sorolni, mind ésszel akar valaki szeretni. Hát pedig ésszel x feltétel kipipálásból nem lesz rajongó kapcsolat, max. megfelel a listámnak, na jó, akkor jöhet feleségnek-férjnek.

Ki ki fogalmazza meg ahogy akarja, én így látom.

Pl.: Hááát most még nem vonz, de majd később talán fog, adok neki egy esélyt :-), na ez az ami mindíg is csak egy "elfogadott" kapcsolat lesz.