Ismerkedésnél mennyire vagytok nyíltak és őszinték a másikkal?

Ismerkedésnél általában MINDIG a másik beszél nekem magárol végtelen kitániák sztorik poénok, randikon is ezt csinálják.

Hiába lennék én nyitott meg őszinte engem folyamatosan elnyomnak mintha körülöttük forogna a világ, annak ellenére viszont hogy nekem sokkal nagyobb sztorijaim is vannak, meg sokkaltta többről is szol az életem mint nekik.

Valaki pl órákon át ecsetelte nekem azt hogy ő építményeket fotóz meg benne van ilyen csopikban és ezt kellett hallgatnom órákon át. Úgy, hogy azt sem tudja közben en ki vagyok, es kivel beszél, meg ki állt vele egyáltalán szóba, es mi marad ki velem az életéből, ha otthagyom..

Szoval nekem az ismerkedéseim valahogy javarészt arrol szólnak hogy egyszerűen elnyomnak és csak nyomják magukról a dolgokat szünet, levegővétel nélkül, amik szinte teljesen eltörpülnek ahhoz képest amilyen viszont az én életem.

Nagyon ritka az ha olyannal sikerul ismerkednem ahol kapásbol oda vissza kommunikácio van es nem mások regényét kell hallgatnom.

De, a férfiak önállő nőkre vágynak. Csak hát... :D

Egyébként meg pont hogy az őszinteségem és a nyíltságom volt az egyik fő oka annak, hogy sokáig egyedül voltam. Nem mondhatnám, hogy én vagyok a nők, vagy épp az emberek kedvence. De mondott már olyat is nő, hogy ugyan nem szeret, de tisztel, amiért ilyen vagyok.

Szóval csak nyíltan és őszintén továbbra is. :)) Lesz aki értékelni fogja. ;)

Hely de ismerős a szitu.

Pedig lehet egy kicsit beteg az ember de cserébe jobban értékeli az életet. Érdekes hogy az ilyesfajta küzdést nem értékelik az emberek.