Egy 40 fele közelítő férfi mekkora esélyekkel indul, ha elvált gyereke van, nem ő neveli?

#62-es vagyok, amúgy harmincas nő, és először 16 évvel idősebb pasinak szültem, szétmentünk, majd egy gyerekes (bár picit fiatalabb) pasihoz mentem hozzá, aki nagyon nem volt jómódú, és akivel gyereket vállaltam, szóval mindkét dolgot elkövettem éltemben, amiben te reménykedsz: egyszer egy idősebb, egyszer meg gyerekes férfival alapítottam családott, mégis azt mondom, hogy a totális vakságod arra, hogy miért lehet más számára problémás a háttered, roppant visszatetsző. Na meg az, hogy anyád főz. Ez egy elég nagy redflag. Ahhoz, hogy egy nő számíthasson a kiegyensúlyozott otthoni munkamegosztásra vagy arra, hogy egyáltalán képben legyen a férfi, hogy mennyi idő és energia rendszeresen főzni, ahhoz az kell, hogy legyen alkalma a férfinak megtapasztalni, milyen teljesen egyedül és önállóan élni, és legyen igénye rá, hogy ne mások szolgálják ki. Főleg negyvenévesen! Nem anyukától szeretném átvenni a stafétabotot a háztartásban, hanem a férfival szeretném azt megosztani. Érted?

Más gyerekét elfogadni pedig igenis hatalmas vállalás, még akkor is, ha csak kéthetente hétvégén jön a gyerek. Igen, van aki bevállalja. De látnod kell, hogy ez mivel jár a másik számára ahhoz, hogy együttérző társ legyél ebben a helyzetben. Most úgy tűnik a kommentjeid alapján, hogy nem jó társ lennél, hanem olyan, aki a másiktól úgy várná el az áldozatokat, mintha azok alanyi jogon járnának. Nem, nem járnak.

Nekem sem jár, hogy a férjem neveli az előző kapcsolatból született lányom, és eltűri, amikor azt kiabálja neki a hisztis tini, hogy hagyjál békén, utállak. És a ferjemnek se jár, hogy én végigcsináltam vele a procedúrát, aminek köszönhetően velünk él az ő előző házasságból született gyereke. Kemény évek állank mögöttünk, és rohadtul hálásak vagyunk egymásnak.

Rajtad azt érzem, hogy úgy csinálsz, mintha az semmi lenne, hogy valaki elfogadja a háttered és beleáll a közös életbe. És ez nem egy vonzó attitűd.