Mi a szabályszerűség amögött hogy valaki korán talál pàrt és van aki egyáltalàn nem talàl párt?

#8, nem ilyen egyszerű? Ez neked egyszerű? Szerinted egyszerű folyamat 20 meg 30 felett változtatni a gondolkodásodon, hozzáállasodon, világnézeteden, minden külső befolyást szűrve átengedni és belülről kiindulva megváltozni, rálépni a fejlődés útjára? Nem, nem egyszerű, pont hogy a világ egyik legnehezebb dolga. De nem lehetetlen.

"a kisugárzást felnőtt korban nem lehet megváltoztatni." - De meg lehet. Ismerek embereket, akik 40 felett valtoztak, mert addigra latták be, hogy pl. nem lehet örökké a csak szüleikre és az iskolás évekre fogni, hogy ők milyenek. És változtak. És morgolódó, másokat hibaztató, lefelé görbülő szájú emberekből lettek életvidám, jó kisugárzású emberek. De ott vagyok én is. 19 évesen nagyon összetörtem, eléggé romokban éreztem magam lelkileg. 20-26 éves koromig egyedül voltam, kerestem magam, fejlődni akartam, beláttam a hibáimat, és sokszor lenyelve a sajá egóm, büszkeségem, hülyeségem, fejlődök és teszek az emberi kapcsolataimért. 28 évesen megtaláltam a hozzám való párt, akivel minden téren maradéktalanul boldog vagyok. De ezért is teszek minden nap, a fejlődés nem állhat meg. Az ember tud változni, csak minél idősebb, annál nehezebb. Mert fiatalon is iszonyat nagy lelki erő kell hozzá. De ha egyszer elkezded, jönnek majd a pozitív visszacsatolások, és az mindig erőt ad :)

7es voltam

A lényeget már leírták előttem, a kulcs szerintem is az önbecsülés és a szociális élet megléte. Ezek nélkül gyakorlatilag lehetetlen párt találni és sajnos sokszor az illető nem is csak saját hibájából nem rendelkezik ezekkel.

Persze lehet saját magadon fejleszteni és előrelépni tudatosság, önértékelés téren, de az sem mindegy, hogy ezt milyen életkorban teszed meg. Én még nem vagyok 30, de lassan közeledek és azt látom, hogy ha középiskolás, egyetemista korában nem találja meg az ember a párját, utána már csak egyre nehezebb lesz. Igazából akkor van több szabadidő meg benne vagy így közösségekben, baráti társaságokban, ahol azért elérhető közelségbe kerülnek emberek, akikkel esetleg megismerkedhetsz. Utána már valahogy megmerevednek ezek a társaságok és nincs akkora átjárás vagy sokan már családosak is lesznek, szóval a közös programok száma is csökken. Persze ismerkedni bármikor, bárhol lehet, de a potenciális partnerek száma is egyre kevesebb és rugalmatlanabbá is válsz.

#16

Természetesen 30 felett is vannak lehetőségek, csak nehezebb. Akkor már célzottan keresni kell a közösségeket (tánc, túrázás, társasjáték, stb) ahol meglehet ismerni új embereket és az érdeklődés közel vihet a másikhoz. Simán lehet, hogy jobban is választ párt valaki 30+ évesen, mint egyetemista korában, csak arra értettem, hogy akkor már több erőfeszítés és tudatosság kell, nem jön csak úgy szembe magától egy diákrendezvényen vagy házibuliban.

A külső az elsődleges.

Valaki jó külsővel születik, ergo kiváló genetikai háttérrel.

Tudományosan bebizonyított tény, hogy a szép kisbabákat, kisgyerekeket a szüleik is jobban szeretik, tehát többet foglalkoznak velük, jobban odafigyelnek rájuk, míg az előnytelenebb külsejű csecsemőket jobban elhanyagolják, kevésbé tartják őket értékesnek.

ha jó külsővel, jó genetikával születsz úgy fogsz felnőni, hogy végig a legkritikusabb fejlődési időszakokban pozitív visszajelzéseket fogsz kapni, magyarán a személyiséged is megfelelően fog fejlődni. Lesz önbizalmad, megfelelő önbecsülésed és ez által nem lesz problémád a társkeresésben.

Minden gyerekkori trauma, főleg amelyeket nem is sikerül feldolgozni, megnyomorít felnőttkorodra. Minél több ilyen trauma ér annál jobban.

Ajánlom figyelmedbe az ún. blackpill tartalmakat. Nem mondom, hogy ezekben van mindenre a magyarázat, de elég jól összefoglalja korunk társkeresési nehézségeit és annak eredendő okait.