Mi a szabályszerűség amögött hogy valaki korán talál pàrt és van aki egyáltalàn nem talàl párt?

Ez egy nagyon sok tényezős dolog nyilván.

Ott van például hogy ki mennyi energiát és időt szán a párkeresésre. Nekem nagyon sok olyan ismerősöm van akik teljesen korrekt férfiak, átlagosak kinézetileg, fejlesztik magukat és akár 4-5 évig és társkeresőn tengődtek. Viszont összességében sikerrel jártak, tehát mostmár nem ismerek túl sok szinglit, de tény hogy nagyon sok évbe telt, míg megtalálták a párjukat. Nem ültek 0-24 társkeresőn, de azért napi szinten írtak emberekre és évi fél-egy tucat randit összehoztak.

Ezzel szemben szülőfalumban például nagyon sok embernek nagyon könnyen kapott házassága vagy simán párkapcsolata van. Úgy tűnik nekem, hogy egy kisvárosban ahol a lehetőségek korlátozottabbak, könnyebben egymásra találnak az emberek.

De nem csak erről van itt szó. Nyilván van ezer másik tényező is. Pl. Hogy tényleg olyanoknál próbálkozol-e akik úgymond veled egy súlycsoportba tartoznak.

Mint az álláskeresésnél.

-van, aki nem alkalmas oda, ahova szeretne menni, ezért inkább nem megy sehova

-van, aki sehova sem alkalmas

-van, aki nem keres egyáltalán

-van, aki rossz helyen keresi

-van, aki már nem éri be a minimummal, ezért alaposabban választ ahelyett, hogy elfogadná az első ajánlatot...

Sorolhatnám, van benne véletlen faktor is, önhiba is és egy jobb eredményt hozó döntés eredménye is. Válassz kedvedre.

Rengeteg dologtól függ. Nyilván vannak olyan tényezők, amik jelentősen megnehezítik a dolgot: rossz szociális érzék, ha valakinek sem online, sem offline nincs szociális élete, nagyon más ligában akar játszani, kötődési problémái vannak stb.

Minél több az elvárás (függetlenül attól, hogy az illető tudja-e őket teljesíteni vagy sem, jogosak-e az elvárások vagy sem), annál nehezebb olyat találni, aki megfelel nekik.

Akinek megfelel egy közepesen jó kapcsolat, az is könnyebben talál párt, mint aki olyat keres, akivel igazán összeillik, és nem egy kompromisszumsorozat mellette az élet.

Van, aki nagyon nehezen esik szerelembe (az első pillangós szerelem 25 évesen talált meg...), van, aki könnyebben.

Aki nincs rendben saját magával, az szintén hátrányból indul.

AKi ronda, és semmi viszonylag azonnal érzékelhető dologgal nem tudja kompenzálni (pl. kisugárzás, humor), annak szintén nehezebb dolga van.

A túl kicsi és túl nagy merítés is jelenthet nehézséget. Ha túl kevés az ember, akkor nyilván kisebb az esélye, hogy van köztük megfelelő, ha túl sok, akkor azt az illúziót keltheti, hogy mindig lehet jobb, senki sem elég jó.

Nem fektet semmi energiát a társkeresésbe, csak várja a sültgalambot. Ez olyan, mint a lottó: lehet várni, hogy a kezedbe hulljon a nyertes szelvény valahonnan az égből, de megsokszorozod az esélyeidet, ha veszel egy szelvényt.

Szóval sokféle oka lehet.

Szocialis háló

Minél tobbmindenkivel tartasz kapcsolatot annal nagyobb az eselye hogy megismered vkinek q baratnoje baratnőjét hugát stb

Rengeteg mindentől függ, hogy kinek mit sikerül összehozni (és az egyáltalán milyen lesz). De most nézzük azt, hogy valaki talál párt és azt, hogy valaki nem. Aki amúgy vágyik rá, de nem tud összehozni egy párkapcsolatot, az általában gátlásos, önértékelési zavarral küzd, túl nagy elvárásai vannak, nem akar eléggé/nem lép ki a saját komfortzónájából, lusta/nem kitartó, nem a megfelelő embereknél próbálkozik, szociálisan alulfejlett, borzasztó a kommunikációja. Ebből egy is elég, illetve ezek kombinációja lép fel sok ilyen embernél.

Ha valaki boldog párkapcsolatot akar, én mindig azt mondom, hogy nulladik lépésként magát hozza rendbe, mármint legyen rendbe (nagyjából) lelkileg, tudja, hogy mit szeretne, mire vágyik. Aztán jöhet az, hogy tudatosan keres párt magának, egyértelmű számára, hogy mit vár el egy párkapcsolattól, milyen társra vágyik. Ha ezek megvannak és a fenti felsorolt dolgokat is sikerül kiküszöbölni, akkor nem hiszem, hogy 5-10 év alatt ne találna magához való párt.

Szóval a konklúzióm, hogy az a "szabályszerűség", hogy aki nem dolgozik magán, nem fejleszti magát, az nem fog párt találni.