Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi lehet az oka annak a különbségnek amit tapasztalok ismerkedés során? A többi lent:
40+ éves nő vagyok, az online ismerkedést próbálgatom, egyelőre nem alakult belőle párkapcsolatom, nem biztos, hogy nekem való műfaj ez. A személyiség, az emberi kapcsolódás az értelmes beszélgetés fontos számomra.
Kicsit kétlaki vagyok, illetve voltam mostanában. Anglia és Magyarország a két hely ahol tartózkodom.
Az online ismerkedés során kevés emberrel találkoztam, mert mondom ahhoz hogy találkozzak valakivel szeretném érezni a csevegésből hogy van értelme.
Szóval akivel Angliában találkoztam- azokból kivétel nélkül mindegyik újra szeretett volna találkozni, és azóta is jó barátok maradtunk. Úgy, hogy a helyzet barát zónában maradása- rajtam múlt. Tehát jó élmény volt a találkozás, és tulajdonképpen lett egy új, jó emberi kapcsolat belőle.
Itthon viszont, eleve nehezebben sikerül jót beszélgetni, mert mintha valami felszines adategyeztetés lenne, valami feltételrendszereknek kellene megfelelni. Illetve maga az a néhány alkalom, amikor találkoztunk, szintén ilyen mérlegelésféle volt. Nem is találkoztunk egynél többször, és nem is lett belőle kapcsolódás, nem is volt jó találkozni, hanem inkább kellemetlen.
Nem szeretnék sztereotipizálni, általánosítani de azért elgondolkoztat, hogy miért tapasztalom ezt a különbséget. Lehet hogy véletlenül pont igy jött ki és semmi oka. Vagy az én személyiségem más angolul és más magyarul ki tudja. De az is lehet, hogy valóban van különbség egy-egy ország ismerkedési szokásai, férfiak nőkkel való viselkedése, elvárásrendszere között.
válasza:Joléti ország. Ott nem arra kíváncsiak, milyen papirod van, mennyi pénzed és mennyi hasznuk lesz a kapcsolatból (közben lehetőleg ásványvízre se kelljen költeni a randi alatt).
Közben legyél topmodell, mert a pókhasú, fogatlan, büdösjóskának is csak olyan kell.
Nekem sincs semmi kedvem az állásinterjú szerű, erőltetett találkozásoktól. De ha csak ennyit tudnak kipréselni az urak magukból, akkor ne csodálkozzanak, ha senki nem akarja a következő fordulót.
válasza:10
Kisf.szom mondta, hogy áldozat vagyok. Mindössze annyit mertem mondani, hogy Amerikában elkeltem volna, itthon meg nem kellek kutyának sem. Az én döntésem, hogy nem mentem ki és vállalom a következményeket. Attól még gondolhatok rá, hogy "aj, de jó lett volna egy társ". Biztos te SOHA nem ábrándozol semmiről, ugyi?
válasza: válasza:#12: Fura. Masok szerinted miert kelnek el itthon?
Latod kerdezo, errol a szintrol beszeltem. Mindket nembol rengetegen frusztraltak es tevkepzeteket kergetnek.
válasza:14
Nem tudom. Amerikában nem számít annyit a kinézet, mint itthon. Az átlagemberekről beszélek.
Szerinted milyen emberek járnak sikerrel itthon? Kik találják meg a társukat?
válasza:
válasza:"Vagy az én személyiségem más angolul és más magyarul ki tudja."
Viccesen hangzik egyébként, de lehet benne valami. Pl. mikor párommal Görögországba mentünk nyaralni, rendszerint nekem kellett angolul kommunikálnom (előtte két évet éltem én is Angliában), és már az első szituáció után megjegyezte (mármint párom), hogy teljesen más vagyok, mikor angolul beszélek, sokkal kedvesebbnek és nyíltabbnak tűnök. Az is vicces, hogy csak magyarul vagyok hajlamos a rengeteg nyelvbotlásra, angolul semmi ilyesmi nincs.
válasza:18
Engem Amerikában találtak irtó viccesnek a többiek (a többi külföldi diák). Kb. bármit mondtam, röhögtek rajta. Főleg az vicces benne, hogy a felét nem is viccnek szántam. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!