Mennyi most az átlagkereset ami elvárható a férfiakkal szemben?

Nos, én 210et keresek jelenleg óvodapedagógusként. Az ismerőseim többsége ennél jobban keres. Ha végre ki tudom adni a lakásom, 320-350 között lesz a bejövőm, az már szerintem az a kategória, ami rendben van. Unokatesóm 180at kap betanított munkásként a multialarmnál, a húgom tanulóként Pesten 200 körül keres. A 210 szerintem erősen az alja annak a kategóriának, amiből már önfenntartó tud lenni az ember.

Szóval, olyan 300-400 közt van az a bér, amit én "elvárok", mert pontosan tudom, hogy a 210 elég sovány. Két macskával, normál életvitellel és egy autóval, úgy hogy többnyire buszozok, épp, hogy kijövök, félre fakni nem nagyon kell belőle, egy nyár, vagy egy karácsony pedig egyenesen érvágás. Persze, lehetne meghúzni a szíjat és úgy valamivel többet lehetne félre tenni, ha az ember nem vesz gyümölcsöt, a legolcsóbb kechupot meg müzlit teszi a kosarába stb. De, annyi "luxusra" nekem igényem van, hogy azt egyek amit szeretek és nyáron párszor lemenjek a Balatonra, ahol nem zsíroskenyeret szeretnék enni. Persze szélsőséges, amit írok, de a lényeget megmutatja. Ennek megfelelően egyértelmű, hogy én se sokáig maradok itt, gyűjtök pénzt képzésekre, már meg van milyen irányba akarok tanulni, váltani.

Szóval, mivel családot szeretnék, olyan embert kerestem, akiben látom a tüzet, az akarást. Párom magánvállalkozó. Amikor összejöttünk alig élt meg abból amit a vállalkozás és a mellékállások összehoztak. A 7 év alatt voltak itt millió közeli hónapok és szinte nullásak is, főleg itt a pandémiás őrület alatt esett le a dolog. De, ha szarba kerül, kimászik, plusz munkát vállal, elhelyezkedik ideiglenesen máshol, valahogy megoldja. Nekem ez a jellem volt az egyik legnyomósabb érvem mellette. Mert tudom, hogy bármi történjen is, ha lesz gyerek, nem fog éhen halni, nélkülözni azért, mert a szüleinek derogál a munka, vagy képtelenek elhelyezkedik baj esetén.

Szóval, a kereset is fontos tényező, de az ember, az, hogy ő, hogy áll a munkához, mennyire törekvő és dolgos, az még fontosabb. Nekem legalábbis.

Sürgős költözés miatt mielőbb festőt és tapétázót kellett találjunk (hanem mi csináltuk volna meg) és a minor budapesti 2 szobás lakásunkat másfél millióért csinálta meg a szakember kb. 1,5 hét alatt. Úgy, hogy a tapéta költségét mi külön fizettük ki, szóval csak a fehér plafonfesték, meg a tapétaragasztó és ilyensmi árát kellett a festő kipengesse mint anyagköltség.

Ahhoz, hogy ezt az árajánlatot elfogadjuk, szükség volt rá, hogy tudjuk, jól dolgozik és nem bánjuk meg, mivel lássuk be, tele van a piac kontárokkal. Kőműves szintén drágán volt felvéve. Gázszerelő 1,5 órás munkáért 40 ezret kért el.

Ismerőseim is hasonló árkategóriájú szakmunkásokról számolnak be. Én egyébként nem sajnálom tőlük, akik rendesen dolgoznak azok tényleg megérik a pénzüket. Szóval én úgyhiszem, hogy aki szakmunkás és a bére miatt sír, az bőven vagy rossz munkát végez, és jó lenne kicsit képeznie magát, vagy precízebben dolgozzon.

10

Nincs is pasim 🙄

Értem én hogy mindenki akinek kevés a pénze, képezze magát, vagy váltson munkát, na de az ő munkáját ki fogja elvégezni?

Szükség van ebben az országban minden munkára, a takarítótól kezdve a kukásig, vagy a betanított operátorig, mert ha ők nincsenek, akkor káosz lenne.

Mindenki munkája értékes, bármennyire is alantasnak tűnik az mások számára.

Régen az emberek segge kilógott a gatyából , mégis felneveltek sokszor 5-6 gyereket is.

Ja hát igen, de ott nem vettek meg minden szart, drága ruhákat, telefont, menő autót , stb.

Régen még volt értéke a munkának, tisztelték az embereket.

Ma csak a pénznek és a státusznak van értéke.

Szomorú világban élünk, de remélem idővel fog ez változni, még ha keserves is lesz.

14-es:

Egyrészt nem azt mondom, hogy munkaváltással kell képzeni magukat. Hanem azt, hogy a szakmán belül fejlődjünk. Mert igen, oka van, hogy egyik festő másfél milliót tud kérni 2 szobás lakásért, és másik pedig csak fél milliót. És jó munkáért nem csak fizetés jár, hanem körbe is adják a szakembert.

Másrészt meg mindenkinek megvannak az elveik. Tudom, hogy nagyanyáink lepottyantottak 4-5 pulyát, de ez nem jelenti azt, hogy én is ezt akarom tenni. Apám gyerekként sokszor éhezett, és hogy mi ezt ne éljük át, 3 állásba dolgozott, amikor megszülettem én és a tesóim - azóta persze sikeresebb lett, de ehhez kellett magát fejlessze. És úgyhiszem oka van annak, hogy ő ezt választotta, és erre nevelt minket. Szóval én nem azért hisztizek, mert a legújabb iphonet akarom majd venni a gyerekemnek, hanem mert megfelelő tőkét akarok adni neki az élete kezdetére. Ez az én elvem, ezen kár vitatkozni. Általános iskolás osztálytársaim negyede 20 éves korára úgy szűlt, hogy érettségije sincs és max bolti eladó munkát talált azóta. Őket sem támadhatom azért, hogy a szüleik házába nevelik a gyereküket és azt se tudják ki az apa, mert nekik ez belefér, ők így találtak magukra.

Illetve újabb pont, hogyha már kötekedek: ne jöjjünk már a régi időkkel. Akkor MINDEN IS más volt. Volt ami szarabb volt, nyilván, de volt ami könnyebb - pl. a lakáskeresés-építés kérdéskör.

Én azt várom el, hogy motivált, ambíciózus férfi legyen, amolyan a "jég hátán is megél" típus.

Most elég jó a keresetem, megengedhetek magamnak egy bizonyos életszínvonalat, ami alá nem szívesen adnék, ezért ha nem is keres annyit, amennyit én, a 350-400 ezer jó ha megvan a törekvő felfogása mellé. Szerintem ez alap feltétele annak is, hogy mondjuk ne érezzem azt, hogy én vagyok a család fenntartó, vissza kell mennem dolgozni baba mellől, különben felkopik az állunk. Szeretem és szeretném is nőnek érezni magam a kapcsolatomban. Jelenleg többet keresek a férjemnél, de mivel olyan, mint amit leírtam, ez a legkevésbé sem zavar, ahogy az sem, hogy "vissza kell venni" a költségekből, ha gyerekünk lesz és az én jövedelmem jó része kiesik.

14, szerintem ezzel senki nem vitatkozott, viszont, ritka az az ember, aki tudatosan szegénységben szeretne élni és főleg gyermeket nevelni. A megoldás az lenne, hogy a minimálbér elérje azt a szintet, ahol már nem kell az adott embernek kis túlzással az éhezés és a fűtés közt vacilálni.

Azonban, amíg ezt nem éri el, addig szerintem nincs más megoldás, mint azoknak, akik ennél többre vágynak kitörni, váltani, vagy megszakadni plusz munkák vállalásával. Utóbbi a többségnek szintén nem az álom kategória, így logikusan az előbbi kettő valamelyike történik meg.

Az embernek egy élete van, bármennyire elcsépelt is ez a mondat. Azt az egyet pedig szerintem önmagával szemben kötelessége, hogy a lehető legboldogabban élje.

A korábban emlegetett unokatesóm jól el van a 180ból, 30 évesen az anyukájával és jó pár macskával élve. Nem azt mondom, mindig panaszkodik, de valós igénye nincs többre. Mert azért tenni kéne. Ilyen embereknek tök jó ott, ahol vannak. De erre gyereket vállalni.... Én nem tenném.

Itt nem az adott munkák megbecsültsége, vagy értéke volt a kérdés, hanem az, hogy hol az a nettó összeg, ami fölött már szívesen jössz össze egy férfival, nyugodtan alapítasz családot.

Én pont tudom milyen az, mikor a te munkád "csak" xy, óvodapedagógusként épp elégszer jön szembe velem ez a vélemény.

De, ezen a meglátáson egyedül azzal lehet változtatni, ha majd nem lesz óvoda, nem lesz kukas, vagy betanított munkás a piacon és rájönnek, mekkora érték is ez a "csak" munka. Így, aki jobb, biztonságosabb, kiszámíthatóbb életet akar, az vált.

Hááát, az biztos, hogy szegényesen élő csajt kell keress magadnak és még azok között sem leszel kapós.

Esetleg törj ki valahogyan.

#11-es ritka szimpatikus komment.

Amúgy az ilyen garasos kérdésekkel az a baj, hogy ami a fanyalgóknak 2013-ban az volt, hogy “minden nőnek olyan férfi kell, aki legalább 200-at megkeres”, az nem ugyanaz az összeg, mint ma, 2022-ben. És akkor sokan 9-10 éve ugyanazt a dumát nyomják, mikor anno 200-ból eltarthattál akkor egy 4 tagú családot, ma pedig egyedül alig jössz ki belőle, ha albérletet is fizetsz.