Akiket a külsejük miatt bántottak az iskolában: nektek összejött felnőttkorban párkapcsolat?

Engem is kövérnek csúfoltak általános iskolában, sőt első osztályban egy tanár éheztetett egész nap, mert szerinte kövér voltam.

Igazából mire felnőttem, a súlyom eloszlása miatt, nagyon sok pasinak elkezdtem bejönni, kb gimitől. Sose lettem sovány, örökké van rajtam kb +10-15 kiló. Amikor munkába jártam rengetegen megszólítottak, majdnem minden nap, többek között olyan férfiak is akikről el se hittem volna, hogy valaha szoba állnának velem. A férjem is minden szempontból tökéletes, semmiben nem változtatnék rajta, igazi főnyeremény, olyan amilyenről álmodtam. Ő is imádja a testem, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam életem során, hogy mennyire szexi és szép vagyok, de belül ugyan az a dagadt kislány vagyok még mindig, a lelkem mélyén. Sokat gondolok erre, mindig diétázom.

Sokan (nők) beszóltak, hogy majd terhesség alatt meg fogok még jobban hízni és a hasam ki fog nyúlni, ami nem így lett, a súlyomat megtartottam, a hasam is lapos maradt, szóval erről ennyit.

Igen, összejött, sőt, igazából én nagyon keveset voltam szingli. Érdekes volt a helyzetem, gimiben sokat bántottak az osztálytársaim, kimondottan azzal, hogy csúnya vagyok. Utólag visszanézve tök átlagos kamasz lány voltam, nem volt túlsúly, meg semmi extra, 14 éves koromra a fogszabályzón is túl voltam, és mégis folyamatosan piszkáltak, hogy milyen ronda vagyok. Ezzel párhuzamosan viszont iskolán kívül népszerű voltam, tök jó baráti köröm volt, nagyon sok pasinak tetszettem, és úgy 16 éves koromtól kezdve mindig volt is barátom.

Ennek ellenére az osztályom baromi sok önértékelési problémát okozott, eleinte maximálisan elhittem, hogy borzasztó csúnya vagyok. Nagyon meglepődtem, mikor először szembesültem azzal, hogy valakinek tetszem. Aztán jött sorban a többi, és lassan kezdtem rájönni, hogy talán mégse olyan gáz a helyzet. De igazán sosem hittem el, hogy én szép lennék, mindig bizonytalan voltam magammal kapcsolatban.

Most 34 éves vagyok, 12 éve együtt a férjemmel, aki a mai napig minden nap elmondja, hogy mennyire tetszem neki ❤️ már egy ideje viszonylag rendben vagyok magammal, átlagosnak gondolom a külsőmet, nem különösebben szépnek, de nem is csúnyának. Viszont társaságban még mindig folyamatosan hasonlítgatom magam más nőkhöz, és próbálom kitalálni, hogy vajon szebb vagyok-e náluk. Akkor tudom magam jól érezni, ha legalább egynél egyértelműen jobban nézek ki :/ szóval ja, nem múlt el nyomtalanul.

Kis mellem miatt gunyoltak folyton főleg 8.-ban

Es ahogy eszrevettem egy nagymellunek kapasbol udvarolnak nyalnak meg hűek meg minden, addig nekem ragyognom kell a poenos vicces oldalammal vagy erolkodni más dolgokkal ami nőcis.

Nem egy exem utanam felszedett inkább egy tenyeres talpast addig tetszik csak nekik egy vekony deszka nő mig meg nem unják.

Szerintem ezzel életem végéig fogok kuzdeni mig nem lesznek millioim inplantátumra meg annak karbantartására folyamatosan.

Kiprobáltam egyszer hogy kitömöm a melltartom. Jé, az egész diszko rám volt állva. Hat rosszul is esett hogy csak ezért.

15 de azért nőknél öröm az ürömben hogy viszont streaptaese es egyéb bárokban külföldön meg fizetnek legalább egy vekony deszka nőért is. Csak táncolni meg konzumálni kell es akkor aztán bókok millioi, nyalnak folyamat a pasik, meg hajbókolnak.

Szoval becsicskítottam azért őket rendesen így is.

*"Visszakapták" a férfiak.

Nem győztem vigyorogni azon ahogy nyalnak csicskulnak. Es káprótolnak ilyen helyeken.

Szánalmas vígasz ugyan de ennyit tudtam

Én vékony, kismellű nő vagyok (B kosár), de sose éreztem, hogy ez akkor hátrány lenne. Bár lehet azért, mert én sose gondoltam rá hátrányként.

Egyébként ha a diszkóban szarul esett, hogy csak a kitömött melltartó miatt kattantak rád, akkor minek akarsz szilikon melleket? Ugyanezt fogod elérni vele,csak a csöcsödre figyelnek majd fel.

Nekem az a rossz az egeszben hogy nekem mindennel villognom kell meg csábítani meg stb, egy nagymellunek pedig mégcsak megszolalnia sem kell jóformán.

Bennem a 14 éves korom ota vett szemelyiségfejlodes ez miatt ugy alakult mintha folyamat pedáloznom kéne a pasiknak, a nagymellu bnőm meg még mai nap is magabiztosan vigyorog csak egyet(es nem több!)de mar lihegnek utána meg pincsiznek. Ő magabiztos. En meg nem. Szabályosan sérülést okozott a tinikori gunyolás.

"de sose éreztem, hogy ez akkor hátrány lenne"

Nyilván ha ezzel gúnyoltak volna érezted volna. Errol szol a kérdes.