Felnőttkori magány és párkapcsolat, mit gondoltok? 8hosszú, köszönöm, ha elolvassátok)

minden véleménynek és vigasztaló szónak örülök, kétségbe vagyok esve. 23L, fél éve együtt, barátom orvos, szóval rengeteget dolgozik. ügyeletek, kizsigerelő munka, nulla pihenés, emellett minden szabadidejét velem tölti. olyan heti 4 este, amiben van átlag 1 hétvégi nap is. külön városban élünk, de félig nála lakom, szerzett nekem munkát ott, ahol ő dolgozik, így heti 2napot ott dolgozom, amúgy még tanulok, tervezzük az összeköltözést, én hagyom itt pestet az ő kedvéért. csakhogy nekem nagy az együttlét-igényem, és így is nehéz, hogy ennyit dolgozik, most meg kiderült, hogy nemsoká elkezd kapni otthonra is feladatokat, tanulás, továbbképzés kapcsán, ami nyilván a közös időnkbe fog kerülni, és minimum 5 évig ez nem fog változni (szakképzés addig tart). kevesebb munkája sose lesz, csak több... ő elviselné ezt, de tudja, hogy én sok együttlétre vágyom, még így is keveslem, és fél, hogy boldogtalan leszek mellette. hiába dolgozom majd én is, ennyi munkám sose lesz, a barátaim meg dolgoznak és kapcsolatuk van, ritkán érnek rá találkozni. félek, hogy magamra leszek utalva a másik városban, és álló nap csak azt várom, hogy együtt lehessünk végre, amíg ő utolsó erejéig dolgozik. így is nehezen viselem a távollétet, legszívesebben mindig vele lennék.

az utolsó nyarát végig együtt töltöttük, maga volt az álom, nehéz elfogadni, hogy ilyen SOHA nem lesz többet. örül, ha nyáron ki tud venni pár nap szabit, mert a szabadság nagy részét is továbbképzésre szánja...

ez lenne a felnőtt élet? este munka után 1-2óra és jóesetben hétvégén együtt lenni? hogy lehet elfogadni, hogy ilyen keveset lehetsz azzal, akit a legjobban szeretsz?vagy ez normális, és csak nekem nagyok az elvárásaim? felnőttként a barátok is élik már a saját életüket, ritkán érnek rá, az embernek általában a párja a mindene.. de ha ő ilyen elfoglalt..? vagy én ragaszkodom túlságosan? nekem úgy igazi a kapcsolat, ha sokat vagyunk együtt, a távolságot nehezen viselem.

nagyon magam alatt vagyok, szeretem és sose volt még ilyen jó kapcsolatom, sajnos ezért is függök tőle és igénylem, hogy sokat foglalkozzunk egymással, mert senki se tett még ilyen boldoggá. csak ez a rengeteg munka közénk áll, és ez így lesz 5-10évig még biztosan... el vagyok keseredve, minden saját vélemény és tapasztalat érdekel. hogy lehet ezt elfogadni? nagyon szomorú vagyok...