Mit gondoltok erről a társkeresési szituációról?

Igyekszem rövid lenni, és minden lényegi elemet belefoglalni :D

22 éves vagyok, munkahelyen ismerkedtem össze egy 3 évvel fiatalabb lánnyal, ahol kiderült, hogy egy iskolába jártunk, tehát megvan a közös kiindulópont is.

Sikerült meggyőznöm, hogy jöjjön arra a munkahelyre diákmunkára, ahol én dolgozom (jó a fizetés). A probléma az, hogy mindig a legjobb barátnőjével van, akit szintén bírok, de ebből a szempontból hátráltató tényező... olyannyira, hogy egy 12 órás műszakban nem tudom elkapni úgy, hogy egyedül van...

A kezdeti lovagias gesztusok (pl. vettem úgy energiaitalt, hogy ebédnél az éterbe mondta, hogy de jó lenne... el is pirult) után jöttek az utalgatások egy randevúra. Sajnos a barátnője miatt kénytelen voltam (bár nagyon nem akartam így) Messengeren megkérdezni, hogy van-e kedve randizni, erre az a válasz jött, hogy "nem tudom, majd megbeszéljük".

Amikor másodjára utaltam neki, hogy "szólj, ha van kedved találkozni a városban, meghívlak", az volt a válasza, hogy oké (de ötlet nem jött).

Én úgy gondolom, most egy kicsit (kb. egy hetet) várok, majd utoljára teszek egy kísérletet élőben (megpróbálom megoldani), az elől nehezebben tud kifarolni.

Kis összegzés.

Amik az ügy mellett szólnak: gyakran válaszol vissza írásban, bírja a humoromat, érdeklődik is, mi van velem, felkínált már kaját is az övéből ebédnél, stb.

Az egyik fülem azt sugallja ez az elhalasztott randi lehet, hogy összejön, csak lehet félénk, és időre van szüksége, vagy tényleg elfoglalt. Ugyanakkor a másik bizony-bizony azt, hogy csak nem meri kimondani a nemet, és csak barát akar maradni...

Persze sok emberrel beszéglettem, de azért még több véleményre kíváncsi lennék. Mit gondoltok? Van valami javaslatotok? Köszi a válaszokat! :)