Irigység nincs bennem, csak információéhség. Vannak nők, akik fiatalon megtalálják életük férfiját, és egymáshoz való hűségben, boldogságban élnek, családot alapítanak, anyagilag gyarapodnak, stb. Hogy jön valakinek ez ilyen könnyen, mi a kulcs?

Jórészt szerencse, szerintem is. Kit sodor melléd az élet.

Ezek után meg tudd, hogy mit akarsz. Alkalmazkodni tudni kell, ez igaz, de nem érdemes pl. évekig kitartani valaki mellett, akiről az első randin látszik, hogy reménytelen.

Tudni kell, hogy számodra mi az értékes, és ehhez ragaszkodni kell. Pl. ha valakinek fontos az, hogy megbízható legyen a pasi, és már az elején furán viselkedik, meg játszmázni kell egymás előtt, az nem jó jel. Akkor azzal nem is kell erőlködni.

A huszadik szülinapomon ismertem meg a férjemet, idén már 9 éve együtt.

Szerintem ami miatt nekem könnyen ment, az egyrészt az, hogy külsőre nem voltak nagy elvárásaim, belsőre viszont nagyon is. Most ez beképzelten fog hangzani, de engem általában elég szép nőnek mondanak. A férjem viszont objektíven nézve nem jóképű férfi, és túlsúlyos is. Nekem ettől függetlenül vonzó, a mai napig szeretem nézegetni csak úgy őt, mert ugyan látom, hogy nem egy tipikus jópasi, de nekem kedvesek a vonásai. Elsőre is rögtön valahogy szimpatikusnak találtam az arcát, pedig akkor is láttam, hogy objektíven nem lehet jóképűnek nevezni.

Belsőre viszont a férfiak jórésze nálam kb három mondat után kiesett mindig, mint potenciális partner, mert vannak olyan elvárásaim, amik nagyon kemény szűrők, de nem engedek belőlük.

Ami nagyon meghatározó szerintem még, és ez eléggé igazságtalanul fog hangzani, az az, hogy ki milyen családból származik. Nekünk mindkettőnk szülei boldog, harmonikus kapcsolatban élnek, ezért ilyen mintát is hoztunk otthonról. Nagyon sokat számít a gyerekkori szocializáció abban, hogy ki milyen családon belüli kommunikációs és konfliktuskezelési módokat tanul meg, mert ezek alapján fog később ő is működni. Lehet és kell is persze fejlődni, szóval ha valaki energiát és időt öl bele, akkor felül lehet írni a rossz berögződéseket, de ez nehéz feladat. Ha mindkét fél szerető, a szó érzelmi értelmében is jól funkcionáló családból jön, akkor sokkal könnyebb a dolguk.

Amit még fontos figyelembe venni, hogy az ellentétek nem vonzzák egymást a legtöbb esetben, vagyis lehet, hogy igen, csak működni nem fognak együtt. Fontos a hasonló életmód és szemlélet. Az soha nem érdekelt, hogy pl milyen zenéket hallgat vagy milyen filmeket szeret a másik, mert tök mindegy, de a fontos dolgokban egyezzen a véleményünk, és legyen hasonló az életstílusunk meg a jövőképünk.

Végül a szex. Nekem nagyon fontos. Nincs értelme olyannal lenni, akivel ez nem működik jól.

Nincs kulcs. Nyitott vagy, ismerkedsz és barátkozol, aztán egyszer csak megismersz egy embert, akit közelebb tudsz engedni magadhoz, mint egy barátot.

A legtöbb ember ott rontja el, hogy csak akkor áll szóba a másik nemmel, ha akar tőle valamit... Szerintem ha valaki ártatlanul barátkozik, sokkal őszintébb kapcsolatokat tud építeni és sokkal tisztábban megismeri a másik emberi valóját, mintha a társkeresésre lenne ráfeszülve

Egyébként a jó párkapcsolat titka a jó önismeret és a jó szociális érzékek általában... Ha tudod, mit akarsz és tudsz bánni az emberekkel, akkor meg tudod találni a hozzád illőt, olyanná tudsz válni, aki a te típusodnak jellemzően imponáló és nem cseszed el amiatt, mert nem tudsz vele bánni, kommunikálni.

Bárki bármit is mond ... szerencse. Ezt adta a gép. Az élet ilyen.

Van aki nyomorog, mások meg örökölnek tízmilliókat és a seggük alatt van minden, nem kell tenni érte semmit. Na, ugyanez van párkapcsolatban is.

Nem kell ezen mit megérteni, nincs kulcs.

Genetikai/geolokációs lottó.

Amikor én először találkoztam a férjemmel 21 évesek voltunk. Nekem volt pasim.

A barátnőm szülinapját ünnepeltük, ott volt a pasim, én, a barátnőm ezer barátja, osztálytása és Ő.

Két szót beszéltünk, de én belezúgtam.

De pasim volt, sikerült elfelejtenem.

Rá egy másfél évre szakítottunk. Azon a tavaszon megint a barátnőm szülinapján voltam, kevesebb emberrel és újra Ővele.

Ott többet beszélgettünk. Másnap megkeresett, randit kért.

3 hónapot jártunk, majd szakított. Sok volt neki az egyetem, barátnő.

Jött egy pasi, majd szakítottunk.

2 évre Hollandiába költöztem, babysitternek álltam. Közben itt is lett egy rövid kapcsolatom, majd végeszakadt.

Barátnőm is kint élt már akkor Hollandiában.

Unalmamban rá írtam a srácra, mert tudtam, hogy akkortájt diplomázott le.

Órákig beszélgettünk, kiderült, hogy pár hét múlva meglátogatja a barátnőmet Amsterdamban.

Kérdezte nem-e mennék én is? Naná, gondoltam :D

Találkoztunk, nem volt semmi, csak a levegő izzott. Majd decemberben haza látogattam, végig szexelgettük azt a 2 hetet :D

Rákövetkező nyáron haza költöztem. Összejöttünk, szakított velem, maradtunk szexkapcsolatban. Majd tél elején úgy döntött nem bírja ki nélkülem. Újra össze jöttünk.

Jártunk, összeköltöztünk, megkérte a kezem, most már házasok vagyunk.

Nem tudom mi volt a varázserő, hogy végül egymáséi lettünk. Talán, hogy én végtelenül szerelmes voltam belé. Végig az évek alatt. Tudat alatt. Tudatosan.